Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádánn eleje).149 Ktesias szerint Indiában létezett egy vadszamárfaj, amely a lóhoz hasonló, de nagyobb. Teste fehér, feje bíborszínű, szeme kék; koponyáján egyetlen hosszú, hegyes szarv található, amely alul fehér, középen fekete, felül piros. Megemlékezik e lény szarvának csodás gyógyhatásáról: aki ugyanis a szarvából készített kupából iszik, annak sem a méreg, sem a gyomorgörcs, sem az epilepszia nem árthat többé. Vadászni csak a szarva miatt szokták, hiszen húsa különösen keserű, elfogása pedig rendkívül nehéz az állat nagy sebessége és harciassága miatt.150 A leírásban szereplő adatok minden bizonnyal a perzsa udvarban élő elképzeléseket tükrözik - tekintve, hogy Ktesias maga soha sem járt Indiában (Lenfant 2004. CXLVI.) -, így az Indika lapjain már ez, a valóságos egyszarvú rinocérosszal semmilyen kapcsolatban nem álló kép indult nyugati hódító útjára. Ez jelenik meg az állatok rendszerezését készítő Arisztotelésznél (De partibus animalium III.2151), majd az Apollönios életrajzát elkészítő Philostratos-nál, illetve a római korban író Claudius Aelianus-nál (ca. 175-235) (De natura animalium IV.52152) és Plinius-nál (Nat. Hist. VII1.3I). Az utóbbi két szerző minden bizonnyal más, korábbi forrásokra - így Megasthenes Indikájára - is támaszkodott, náluk ugyanis az egyszarvú leírásában feltűnik az indiaiak által kartazannak nevezett állat (Aelianus XVI.20;153 Plinius, Nat. Hist. VI11.31154), amelynek teste lóhoz, lába az elefántéhoz, míg farka a disznóéhoz hasonló; a szeme között nagy szarv található (vö. Brandenburg 1959. 843.). Ez utóbbi - a Seleukos Nikatör megbízásából Kr. e. 300 körül az indiai Csandragupta udvarában több alkalommal is megfordult Megasthenes-re visszamenő - leírás láthatólag jóval közelebb áll az indiai rinocérosz valós megjelenéséhez, mint a Ktesias-tól ránk maradt jellemzés. Arról, hogy sem Megasthenes, sem az őt követő szerzők nem azonosították a két állatot, tanúskodik, hogy munkájukban külön leírást adtak az indiai rinocéroszról és az egyszarvúról (Einhorn 1997. 56-57.). A Ktesias-tól Phötios-nál megőrződött adatokból talán az indiai egyszarvú iráni elterjedésének okaira is következtethetünk. Minden bizonnyal a szarvnak tulajdonított gyógyító hatás lehetett az egyik jelentős tényező, amely e különleges állatot oly vonzóvá tette az iráni közeg számára. Ennek fényében az is könnyebben érthető, miért korlátozódik a Ktesias művéből a görög-római világban ismertté váló egyszarvú iránti érdeklődés a természetismereti művekre, s miért hiányzik az antikvitás képzeletbeli lényekben egyébként kiemelkedően gazdag hagyatékából az egyszarvú, s annak ábrázolása (Brandenburg 1959. 856., Einhorn 1997.). Ktesias leírása nem csak a természetismereti munkák útján befolyásolta az antik gondolkodást. Az általa leírt egyszarvú különleges vadsága másokat is megihletett. A héber nyelvű ószövetségi iratokat a Kr. e. III. századtól görögre fordító alexandriai tudósok a Septuaginta görög szövegében 8 helyen használták a görög monokerös-1 a héber re ’em visszaadására (e helyeket felsorolja: Einhorn 1997. 53., Canivet-Canivet 1979. 73.). A héber szó eredeti jelentése minden bizonnyal ‘vadbika’, ám feltehetőleg már a Septuaginta fordítói sem lehettek tisztában a re’em szóval jelölt állat pontos jellemzőivel; így azonosították azt valamely tulajdonsága - talán éppen vadsága - alapján a görög monokerös-szal. Ez az azonosítás azután átkerült a latin nyelvű Vulgatába (unicornis fordítással), s a kereszténység térhódításával 149 Maga a mű mára elveszett, Phötios Bibliothekája, illetve egy sor antik szerző rövid kivonatai azonban több fontos részletet megőriztek belőle, így az egyszervúról szóló adatainak egy részét (?) is. Az Indika Phötios által fenntartott részeit lásd a Biblotheka klasszikus kiadásában francia fordítással kísérve, Bibliotheka, cod. 72: Henry 1959. 133-147. A teljes mű öszszes antik szerzőtől származó töredékét összegyűjtötte, s a görög és latin szemelvényeket francia fordítás kíséretében közzétette: Lenfant 2004. 172-211. 150 Ktesias, Indika fr. 45. A görög szöveget és a francia fordítást lásd: Henry 1959. 143-144., Lenfant 2004. 182-183.; csak fordítást ad: Auberger 1991. 114-115. 151 A görög szöveget és angol fordítását lásd: Peck 1968. 218-221. 152 A görög szöveget és angol fordítását lásd: Scholfield 1958/59.1.272-277., csak fordítást ad: Auberger 1991. 126-127. 153 A görög szöveget és angol fordítását lásd: Scholfield 1958/59.111.288—291. 154 A latin szöveget és angol fordítását lásd: Rackham 1956. 56-57. 140