Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról fokozatosan elterjedt mind a hellenizált Keleten, mind a romanizált Nyugaton. Úgy tűnik, hogy útja a görög nyelvű térségekben kezdetben sokkal sikeresebbnek bizonyult. Amíg ugyanis az egyházatyák mind Keleten, mind Nyugaton egyaránt idézték és használták munkáikban az ótestamentumi egyszarvút (Brandenburg 1959. 846-851., Einhorn 1997. 60-62., Canivet-Canivet 1979. 81-86.), addig a kora keresztény művészetben az egyszarvú ábrázolások elsősorban a keleti, görög térségekben tűnnek fel (összefoglalóan: Kaminski-Menssen 1995.). Az állat vizuális megjelenítése során az alkotók nem támaszkodhattak a bibliai helyekre, hiszen azok semmiféle támpontot sem szolgáltattak az állat fizikai megjelenésével kapcsolatban. Nem úgy a természetismereti leírások szerzői, akik ugyan nem teljesen egybehangzóan, ám részletesen bemutatták a kérdéses élőlényt. Úgy tűnik, a kora keresztény alkotások is többé-kevésbé egy, a természetismereti művekben írottak alapján általánosan elterjedt elképzelést követtek, s az egyszarvút szamár vagy ló méretű négylábúként jelenítették meg. A legtöbb ábrázolás azonban csak főbb vonalaiban rokonítható az irodalmi adatokból megismert négylábúval. A legkorábbi keltezhető kora keresztény egyszarvú ábrázolás a mai Közép-Szíriából, Tayyibat al-Imám lelőhelyről került elő egy templom padlómozaikján. Az apszis előtti mozaik előterében két antilophoz vagy szarvashoz hasonlító testű egyszarvú két szarvas kíséretében a Paradicsom egy sziklából eredő négy folyójának partján áll, és iszik. A középmezőben Isten Báránya áll egy ciborium alatt, két oldalán egy-egy kiterjesztett szárnyú páva, felettük a Betlehemet és Jeruzsálemet jelképező városmodellek. A pávák külső oldalán egy-egy edikula áll, amelyek tetején főnixeket jelenített meg az alkotó (Zaqzuq-Piccirillo 1999. Fig. 3-9). A mozaik a felső sorban lévő görög felirat szerint a Kr. u. 442-ből datálódik,155 s a Jelenések Könyvében (21,22: „Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma és a Bárány”) leírt mennyei Jeruzsálemet ábrázolja (Balty-Balty 2004. 455-457.). Időben nem sokkal követi ezt az ábrázolást a hüartei „A” bazilika (Michaeilon) keresztelőkápolnájának padlómozaikja (IV. század vége - V. század eleje) (Canivet-Canivet 1979. 57-61. Fig. 3, Canivet-Canivet 1987. Pl. CLIV), ahol egy antilopszerü állat látható, fején egyetlen hatalmas hátrafelé álló csavart szarvval. Hasonlóan antilopszerű egyszarvú ábrázolásokat láthatunk a kora keresztény Közel-Keleten több helyen, így a hüartei „A” bazilika keresztelőkápolnájára a VI. század első évtizedeiben (510-520-as évek) ráépített hüartei „B” bazilika (Phötios templom) keresztelőkápolnájának mozaikján (Canivet-Canivet 1979. 57-61. Fig. 4, Canivet-Canivet 1987. Pl. CXL: 1-2), ahol az erősen hátrafelé hajló szarvon nincs nyoma a korábbi hüartei egyszarvú szarván látható spirális csavarodásnak (17. kép 1.). Szintén antilopszerű a közép-szíriai Macarrat al-Nucmän-i múzeum két V-VI. századi mozaikpaneljének állata: ám amíg az egyiken a medve előtt/elől futó egyszarvú hosszú csavart szarva hátrafelé néz (Inv. Nr. 1379/15: Bucci 2007. 13. Fig. 2), addig a másik panelen a támadó oroszlánnal szembe futó állat egyenes szarva előre, az oroszlán irányába mered (Inv. Nr. 1971: Bucci 2007. 12. Fig. 1). Az első panel egyszarvújához áll közelebb az ugyanott őrzött, s a közeli Hwád Szent György tiszteletére szentelt templomának 568-as padlómozaikjai közül származó mozaikpanel (Bucci 1997/2000. 379-383. Fig. 9), amelynek kecskeszerü egyszarvújának erősen csavart szarva szintén hátrafelé hajlik. Az állatok szarvállása között megmutatkozó különbséget e szíriai mozaikok esetén könnyen érthetővé teszi, ha figyelembe vesszük a jelenetek értelmét. A két hátrafelé hajló szarvú unicornis békés kontextusban, Izaiás próféta könyvének (11.6-8 és 65.25) Paradicsom-víziójának vizuális megjelenítéseként értelmezhető, az előre meredő szarvú, támadólag fellépő egyszarvú viszont az állatok megszelídítéséről szóló bibliai helyhez kapcsolódik (vö. Bucci 1997/2000., Bucci 2007. értelmezéseivel). Ugyancsak békés környezetben, az életadó keresztvíz forrásának (Kaminski-Menssen 1995. 25.) vagy az Egy 155 A Zaqzuq-Piccirillo 1999. 450. által javasolt eredeti keltezést (447-es év) Balty-Balty 2004. 455. helyesbítette. 141
