Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám az örmény mitológia ősidők óta ismert szörnye, amely hatalmas szárazföldi kígyóként és vízi sárkányként egyaránt megjelenhet (Dowsett 1957. 466.). A VII. századi Ananias Sirakac'i tudósítása alapján a Van-tó környéki örmény folklórban már a kora középkorban jól ismert volt a visap, egy sárkány, melyet a zoroasztriánus mitológia Vahagn istene győzött le és repített a Holdra (Russel 1990/91. 143.).122 A helyiek úgy hitték, hogy a tavon keletkező viharok okát is az isten és a visap közötti küzdelemben kell keresni (Russel 1990/91. 142-143.). De a visap szerepe korántsem korlátozódhatott e negatív megjelenésre, hiszen Movses Kalankatuaci szerint a kaukázusi hunok között szokás volt e visap-kígyó képével díszített arany- vagy ezüstékszereket viselni,123 az örmények harci zászlaján a visap képe volt (Russel 1990/91. 143.).124 Azzal kapcsolatban, hogy vajon e harci zászló sárkánya hasonlított-e az atfamari relief lényére,125 pusztán találgatásokra vagyunk utalva: az azonos név alapján azonban ezt korántsem feltételezhetjük teljes egyértelműséggel.126 A sásánida művészet szárnyas „kutya-pávája” tényleges alakjában korántsem volt ismeretlen a középkori kaukázusi (grúz és örmény) művészetben - sőt, mi több, a legkésőbbi keltezhető klasszikus sénmurv ábrázolás egy örmény templom freskói között maradt ránk. A jelenleg ismert leletek alapján a lény kaukázusi feltűnése minden bizonnyal legkésőbb a VIII—IX. században kereskedelmi úton érkező selyemszövetekkel kezdődhetett a moscsevaja balkai kaftán alapján (11. kép) (Jeroussalimskaja 1978., Bromberg 1990. 6-7.). Az állat a X-XI. századra itt is hatással volt, illetve felvételt nyert a keresztény templomok faragványain megjelenített különféle állatalakok közé. Erre mutat az atí'amari relief visap]a mellett a grúziai Nikorcminda Szent Miklós templomának a XI. század legelejéről származó127 faragványai között feltűnő hangsúlyosan oroszlán előtagú, pávafarkú szárnyas lény (Aladasvili 1957. Tab. 27, 31: I), illetve az ugyancsak itt megjelenő, széteső pávafarokkal jellemezhető variáns (Aladasvili 1957. Tab. 22: I). A nikorcmindai faragvány oroszlánfejű állatának különlegessége, hogy a mellette feltűnő örmény felirat az állatot k'at'am vesapi-ként, azaz ‘madár-sárkány’-ként nevezte meg (Schmidt 1980. 40.). Szintén a XI. századból származnak a martvilii katedrális (Aladasvili 1977. rísz. 48-49, Beridse-Neubauer 1981. Abb. 49)128 és az 122 Arra, hogy e történet Ananias Sirakac'i közel 40 műve (vö. Hewsen 1994. 11.) közül melyikből származik, nem sikerült adatot találnom. A Vahagn és a sárkány (itt and visapcf alakban) küzdelméről szóló örmény legendáról a X. századi Movses Khomats'i is beszámol (Patmut'iwn Hayoc = Az örmények története) 1.31, angol fordítása: Thomson 1980. 123. Vahagn istenre röviden lásd Dumézil 1970. 122-123. Minden bizonnyal ezért nevezték az örmények Vahagnt Vishapak'al-nak (azaz ,,Dragon-Handler”-nek), amint arról Agat'angelos örmény történetíró tudósít (vö. Agat'angelos, Patmowt'iwn = Az örmények története) cap. 809, angol fordítása: Thomson 1976. 347., a kifejezéshez fűzött megjegyzéseket lásd Thomson 1976. 490, 4. j. 123 Movses Kalankatuaci, Patmut'iwn Aiuanic (A kaukázusi albánok története) 11.40, angol fordítását lásd Dowsett 1961. 159. 124 A 380-as években Armeniában harcoló bizánci-örmény koalíció csapatai által használt sárkányos zászlóról lásd Movses Khomats'i, Patmut'iwn Hayoc (Az örmények története) 111.37, angol fordítása: Thomson 1980. 297. A 312-ben Rómába bevonuló Nagy Konstantin sárkányos zászlajáról lásd Ammianus Marcellinus, Rerum gestarium XVI. 10.7, német fordítása: Seyfarth 1970.1.177. 125 E szempontból nem érdektelen, hogy Trever 1964. 167-169. éppen a hasonló zászlókról és hadi jelvényekről szóló antik adatok alapján kísérelte meg az Ermitázsban őrzött ezüst sénmurv lejként azonosított sarabot a sásánida katonai egységek által használt insigniumként értelmezni. Álláspontjával ellentétben Marschak 1986. 430., 55., 15. lj. közép-ázsiaiként határozta meg a tárgyat, a Vili. század első felére keltezte, s egy zoomorf trón részeként értelmezte. 126 A korabeli v/sap-képzetek elterjedtségére, illetve a lény polimorf természetére jellemző, hogy Movses Kalankatuaci (Patmut'iwn Aiuanic III.20) szerint 834/835-ben egy visap-hal néven emlegetett hatalmas hal úszott fel a Kaszpi-tengerből a Kur folyón, s nagy riadalmat okozott a helyi halászok között, akik végül sikeresen végeztek a szokatlan „látogatóval”. A szöveg fordítását és a hozzá fűzött magyarázatokat lásd: Dowsett 1957. 127 A templom 1010-1014 közötti építésére lásd: Aladasvili 1957. 105., 109., Beridse-Neubauer 1981. 122. 128 A faragványok stílusuk alapján a VII. századi templom (Aladasvili 1977. 48., Beridse-Neubauer 1981. 27-28.) későbbi, XI. századi kiegészítéséhez tartoznak. 132
