Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról Atenis Sioni-i templom (16. kép 3.) (Csubinasvili 1948. rísz. 57, Aladasvili 1977. rísz. 46, 228.)129 sénmurvos faragványai, valamint a Koretiből származó faragott templomi faajtó egymással szemben álló sénmurvjai (16. kép 4.) (Csubinasvili 1958. 84—85., Tab. 23, 26-27). Az ajtón ábrázolt lény pávafarka széteső, míg a két templomi kőfaragványon a sénmurv klasszikus alakja tűnik fel. Különösen igaz ez az Atenis Sioni-i állatra, amely a VIII—IX. századi selyemszövetekről ismert sénmurvokhoz áll legközelebb. Ilyen szövetek kaukázusi (kései) jelenlétére utal a már a XIII. század elejére (1215-re) keltezhető örményországi Ani templomának freskója, amelyen medalionokba komponált, egymással szemben álló szárnyas „kutya-pávák” vannak (10. kép 2.) (Grabar 1971. Pl. XXIIIbis, Fig 3, Schippmann 1993. 136., 132. kép). Hangsúlyoznom kell, hogy az alt'amari relief Jónást partra vető visapja nem azonosítható minden további nélkül a sásánida művészetből hódító útjára indult szárnyas „kutya-pávával”, még ha a szakirodalomban általában sénmurvként tárgyalják is (Russel 1990/91. 143., Vanderheyde 1994. 39.). Sokkal több hasonlóságot mutat ugyanis a szogd freskók Rustam-ciklusának sénmurvjaival, illetve az antik művészet szárnyas hippocampus- és kétos-szerű állataival. Ez nem jelenti azt, hogy a korabeli szemlélő bizonyosan különbséget látott a sásánida szárnyas „kutya-páva” és e szárnyas kétos-szerű lény között, ám arra mindenképpen figyelmeztet, hogy a modem kutatás vizuális formákat szigorúan elkülönítve kezelő analitikus kategóriái éppenúgy tévútra vihetnek, mint a minden szárnyas kutya/oroszlán előtagú lényben a zoroasztriánus irodalom sénmurvját kereső megközelítések. На a X. századi Hispania keresztény illuminátora a sásánida szárnyas „kutya-pávában” az általa ismert állatvilág hollóját láthatta, ugyanekkor az örmény kőfaragó a hasonló - bár nem minden részletében azonos - megjelenésű alt'amari sárkányban a saját visap-'ydt, a nikorcmindai alkotó pedig az alt'amarinál a sásánida szárnyas „kutya-pávát” jóval hüebben visszaadó lényben a k'at'am vesapi-t (azaz a ‘madár-sárkány’-t, ‘madár-viáap’-ot) jeleníthette meg, míg a korabeli bizánci csatok és csontfaragványok készítői a görög mitológia Kerberos-ává egészítették ki a korai iszlám művészetből Bizáncba átszármazott sásánida szárnyas „kutya-pávát”, akkor nyilvánvaló, hogy sem a nyugat-európai, sem a bizánci sénmurvszerü lények (legyenek azok sásánida szárnyas „kutya-pávák” vagy a szogd, a bizánci és a nyugat-európai művészetben egyaránt elterjedt szárnyas kétosszerű lények) nem hordozhattak egyazon, szilárd jelentést a megrendelők/készítők/használók/nézők számára. Mindez nyilván összefüggésben áll azzal az egyetemes emberi tulajdonsággal, hogy a szemünk előtt megjelenő jelenségeket agyunk nem képes másként értelmezni, mint valóságosként;130 ami egyben azt is jelenti, hogy hajlamosak vagyunk a korábban ismeretlen dolgokat már ismertekkel azonosítani. Ez pedig konkrétan a sénmurv esetében azt valószínűsíti, hogy e fantasztikus teremtményt minden átvevő kultúra már ismert lény(ek) megjelenítéseként igyekezett interpretálni. E gondolatmenetet megfordítva talán az is érthetővé válik, miért nem tarthatjuk teljesen meggyőzőnek B.I. Marsak és követőinek érvelését, akik a szogd freskók Rustam-ciklusának szárnyas kétosszerű sénmurv ábrázolásai alapján tartják biztosan elvetendőnek a sásánida szárnyas „kutya-páva” sénmurvként történő azonosítását. Korántsem elképzelhetetlen ugyanis, hogy egyazon mitológiai lénynek két különböző kultúrában két hasonló, ámde részleteiben mégis különböző megjelenési 129 A szintén a VII. századi templomhoz (Aladasvili 1977. 46., Beridse-Neubauer 1981.27.) tartozó faragvány kora nem állapítható meg biztonsággal, a VII. századi keltezés korainak tűnik. 130 E jelenségre Grabar 1977. 51. hívta fel a figyelmet. Többek között erre a tényre vezethető vissza, hogy K.V. Trever 1933., illetve 1938-as írásáig gyakorta griffként vagy hippocampus-ként írták le a szárnyas „kutya-pávát”, hiszen mindaddig, amíg nem ismerték fel valódi identitását, olyan lényekkel azonosították, amelyek formailag némi hasonlóságot mutattak vele, s az antik művészetekből ismert volt a nevük. 133
