Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám (9. kép 2.).73 Úgy tűnik tehát, hiába lehet elviekben csaknem valamennyi senmurv ábrázolást felmutató Omajjád kori palotát a dinasztia tagjaihoz kötni, az ábrázolások kontextusa olyan mértékben ismeretlen, illetve olyannyira nem specifikus, hogy az mindenfajta szoros értelmezését lehetetlenné tesz. S bár azt a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tarthatjuk teljességgel kizárhatónak, hogy a vizsgált állat ábrázolása már önmagában utalt volna az uralkodócsaláddal fennálló valamiféle kapcsolatra, a tény, hogy a kérdéses senmurvok az esetek jelentős többségében más állatok társaságában fordulnak elő (Azraq al-STsán, Qasr al-Msattá), illetve textilszerűen borították a reprezentációs szempontból kevéssé jelentős helyiségek falait (Hirbat al-Mafgar, Qasr al-Halläbät), sokkal inkább az állatnak a paloták díszítőrendszerében elfoglalt funkciójára utal, semmint kiemelt, egyénijelkép szerepére. Érdemes továbbá arra is felfigyelnünk, hogy a korai iszlám időszak senmurv ábrázolásai csak az Omajjád korban, s akkor is főként az Omajjád hatalom utolsó három évtizedében köthetőek valamelyest - e palotákon keresztül - az uralkodói reprezentáció köréhez, míg az iráni tradícióhoz sokkal erőteljesebben kötődő ‘Abbásidák alatt ez a folyamat megszakadni látszik. A kizárólagos uralkodói környezet - amint a késő säsänida korban sem - az Omajjádok alatt sem mutatható ki. Jó néhány olyan emlék maradt ránk, amelyeknek az uralkodói közeghez tartozása bizonytalan vagy éppen valószínűtlen. Ezek közé tartoznak azok a fent röviden bemutatott ezüstedények (illetve azoknak egy része), amelyek egyértelműen säsänida művészeti tradíciókat követnek, de a säsänida korszak után készültek az új muszlim birodalom számára dolgozó műhelyekben. Arra nézve, hogy ilyen típusú edények - köztük a sénmurvot megjelenítők is - az előkelők viszonylag szélesebb köreiben használatban lehettek, az írott források adatai utalnak. A gyakran idézett cAbbäsida kori (IX. századi) Abü Nüwás-tól származó költemény szerint például ' Wine circulated among us in a gold cup, which a Persian endowed with various representations; on its bottom Kisra [is found] and on its sides there are wild cows [or antelopes] ambushed by riders with bows; wine reached as far up as where collars are buttoned up and water as far as the place where headgears are. ’73 74 Egy másik versben pedig így ír le egy minden kétségen kívül a säsänida kor után készült ezüstedényt: ‘He opened the plug [of a wine bottle] over a cup whose bottom and sides were engraved; it was decorated with a representation of Kisra ’s army; Kisra himself appears on the bottom of the vessel; the leaders of the army with maces and short robes are found by his [Kisra's] stirrups. ’75 Az Abü NQwas-féle költemények természetesen csak arra szolgáltatnak bizonyítékot, hogy a säsänida típusú fémedények még a IX. században is kedveltek voltak a muszlim udvar(ok)ban, illetve az arisztokrácia köreiben, arról azonban semmit sem árulnak el, hogy létezett-e bármilyen szabályozás, amely készítésüket/birtoklásukat keretek közé szoríthatta volna. (Ezt feltételezik a Säsänida Birodalomban az uralkodó vadászatát ábrázoló tálak kapcsán, amelyeket a kutatás a királyi largatio szokásával hoz kapcsolatba.) így abban sem találhatunk semmi meglepőt, hogy a sénmurvval díszített edényeket használók köréről sincsen semmiféle konkrét adatunk a magukból az edényekből nyerhető információkon kívül. E szempontból pedig kétségkívül figyelemre méltó, hogy az egyetlen iráni földből, s egyben ismert régészeti kontextusból származó darab, a Qüri Qalceh barlangnál talált edény minden bizonnyal abból a säsänida kor utáni provinciális iráni műhelyből került ki, mint a kincslelet többi edénye76 - ez pedig korántsem rosszabb minőségű, mint a Metropolitan Museum vagy a Louvre kerek tálja. 73 Az első kő első publikációja: Bisheh 1986. 51., jó színes fotója: von Gladiss 2005. Abb. 11.9. A második kő: Vibert-Guigue 2006. 332., 334. Fig. 16. A kövek lelőhelyére: Fowden 2004. 158., a lelőhely alaprajza: Bisheh 1986. 47., légifotója: Kennedy 2000. 45., Fig. 10., összefoglalóan: Vibert-Guigue 2006. 74 Olcg Grabar fordítása: Grabar 1967. 35. 75 Oleg Grabar fordítása: Grabar 1967. 35. 76 Erre nézve lásd Akbarzadeh-Daryee-Lerner 2001. megállapításait! 118
