Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról A senmurv használatának problémáját, pontosabban annak sokrétűségét jól mutatják azok a nyugat-iráni területeken ca. 697/698 és 713/714 között vert igen ritka arabo-säsänida rézérmék is, amelyek előoldalára az egykori säsänida uralkodó (II. Husraw ParvTz) képét, hátoldalára pedig egy senmurv alakját verték (9. kép 5.).77 Ezeknek az uralkodói (illetve a konkrét esetben az általa kinevezett helytartói) reprezentációval kapcsolatban álló, ám mégis közkézen forgó tárgyaknak nyilvánvaló ritkasága mellett figyelemre méltó, hogy a senmurv a säsänida pénzverés kelléktárában ismeretlen volt. Nem így a hephtalita uralkodók pénzein, ahol jól azonosíthatóan a xvaranah hordozójaként jelent meg (Göbl 1967.1. 178-179., II. 156-157., III. Taf. 70: 259., Herzfeld 1938. 152., Abb. 26); de használták e keleti területeken a VII—VIII. században e keveréklény alakját a különböző arabo-säsänida és keleti hun érmékre vert ellenjegyekként is (Göbl 1967. 112-202., Gaube 1973. 109-118., Nikitin-Roth 1995.). Nem teljesen problémamentes az állat azonosítása ezen ellenjegyek többségén,78 ugyanis sok esetben csak a kutya-/oroszlánszerű előtagot láthatjuk, míg a pávafarok nem jelenik meg - azaz közel sem biztos, hogy az egykori alkotók valóban senmurvot akartak megjeleníteni.79 Ezek mellett az uralkodó dinasztiával, illetve annak ideológiájával valamilyen formában közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló tárgyak mellett egy sor olyan alkotást ismerünk a korai iszlám korból, amelyek minden bizonnyal a társadalom sokkal szélesebb rétegei számára lehettek elérhetőek. A legnyilvánvalóbbak azok a medaliondíszes üvegedények, amelyeken a senmurv feltűnik. Bár első közléseik idején még megoszlottak a vélemények e kétségtelenül säsänida mintákat követő üvegek késő säsänida, illetve korai iszlám korra történő datálhatóságával kapcsolatban,80 egy szíriai szórvány medalionon feltűnő kis mi 'llähi felirat, valamint a berlini Pegasus-csésze camra ’llähi (‘Isten örök létére [esküszöm]’) felirata meggyőző bizonyítékot szolgáltat a medaliontípus korai iszlám származására (Erdmann 1953.). Ezt a véleményt támasztották alá azután a megfelelő stratigráfiai megfigyelések mellett napvilágra került példányok, mint például a bennünket itt különösen érdeklő, Bet Seän Omajjád kori rétegeiből származó, /(//«/í-feliratos, sénmurvval díszített példány (9. kép 6.) (Hadad 2005. 22. Pl. 4: 91). Hasonló időhorizonthoz tartozhat - bár szórvány jellege miatt csak a korai típusú kufi felirat segítheti a datálást - az egykori Prokesch-Osten Gyűjtemény cammara Allähu li-man tabcahu (‘Isten tartsa meg sokáig életben azt, aki követi őt’) feliratos agyagpecsétlője, amelyen szintén egy senmurv ismerhető fel (a tárgyra: Glück 1930. 256., Creswell 1979. Fig. 686; a feliratra: Grohmann 1967. 113.). Ezek mellett az Omajjád kori, minden bizonnyal a társadalom szélesebb rétegei által is elérhető edények mellett számolnunk kell egy olyan emlékcsoporttal, amely ugyan nem feltétlenül az uralkodó és dinasztiája tulajdonát képezte, de az értékes nyersanyag és a kivitel színvonala alapján legvalószínűbben a korabeli arisztokrácia tagjai birtokolhatták. Ide tartozik az egykor Theodor Fischer luzerni gyűjteményének81 részét képező elefántcsont ládika, amelyet ugyan közlője säsänida 77 E rézvereteknek alig néhány példánya ismert: Inv. Nr. 1989.218, Bibliothéque Nationale, Paris: Cat. Paris 2006. 219., 224., Nr. 208.; Ashmolean Museum, Oxford: Album-Goodwin 2002. Pl. 35, Nr. 496.; közelebbi adatok nélkül közölt példány: Bates 1987. Pl. II: 6. Datálásukra lásd Album-Goodwin 2002. 47^19. 78 A legegyértelműbben azonosítható ellenjegyekre lásd a Nikitin-Roth 1995. által közzétett érméket. 79 Ugyanezzel a problémával kellett szembenézni már a II. Bahrám kori érmék koronáin látható állatok értékelésénél (vö. Göbl 1968.), illetve több, senmurv előtagot ábrázoló säsänida agyagbulla esetén is (vö. Göbl 1976. 35-36.). Szintén ez akadályozza meg a fent említett varahsai szogd freskó és az Ermitázs gyűjteményében őrzött, vitatott funkciójú ezüst senmurv fej (Trever 1964. Pl. XLVII1, Marschak 1986. Abb. 58, 60) e dolgozat keretei között történő tárgyalását. 80 Ezeket összefoglalja, illetve a säsänida keltezés mellett érvel Erdmann 1950/51. 81 A tárgy az 1960-as években már a brüsszeli Madame Féron-Stocklet gyűjteményhez tartozott (vö. Cat. Essen 1962. Nr. 393.), jelenleg számomra ismeretlen helyen őrzik. A ládika hollétével kapcsolatos érdeklődésemre B. Overlaet (Bruxelles) sem tudott érdemi információhoz jutni. 119
