Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 55. (Nyíregyháza, 2013)
Régészet - Bollók Ádám: A tiszabezdédi tarsolylemez ikonográfiájáról
Bollók Ádám elterjedtnek. Elképzelhető - főként a következő néhány évszázad sénmurv ábrázolásainak ismeretében -, hogy ez a jelenség valahogyan valóban összefüggésben áll speciális jelkép mivoltával. Ám e vonalon csak igen bizonytalanul lehet továbbhaladnunk, ugyanis - amint fentebb említettem - a késő säsänida korban feltűnő ábrázolások konkrét jelentésével kapcsolatban az írott források nem szolgálnak megfelelő információkkal. A korabeli zoroasztriánus szövegek az állatról a termékenységgel kapcsolatos képzetekkel összefüggésben emlékeznek meg - ilyen jellegű értelmezést azonban a késő säsänida korra keltezhető tárgyi anyag vizsgálata alapján igen kevéssé tarthatunk valószínűnek. E szempontból az sem érdektelen, hogy a J. Kroger által bemutatott, a sénmurvot a termékenységgel összekapcsoló ábrázolások mind a korai iszlám korból származnak (Kröger 1999. 201-202.). Korántsem véletlen tehát, hogy a korábbi kutatás a leginkább egykori kontextusában vizsgálható alkotáshoz, a Täq-i Bustän-i sziklareliefhez fordulva kísérelte meg a säsänida kori ábrázolások értelmezését, így jutva el az uralkodói xvaranah szimbólumához. Megerősítve látták e nézetet a hephtalita uralkodók pénzein feltűnő invesztitúra ábrázolások vizsgálata alapján: azokon ugyanis a sénmurv is megjelenik, a felirat pedig a Täq-i Bustän-i relief segítségével nyert eredmény helyességét látszik alátámasztani (Göbi. 1967., az értelmezéshez lásd Schmidt 1980. 38., Schmidt 1980a. 167.). Úgy tűnik, hogy nemcsak a sénmurvnak, mint művészeti elemnek a feltűnése kontinuus a säsänida hagyományokat folytató korai iszlám toreutika alkotásain, de az állatnak az uralkodói xvaranah koncepciójával összefüggő megjelenése sem feltétlenül korlátozódik pusztán a késő säsänida korra. A Säsänida Birodalmat elsöprő muszlim hódítók az iráni uralkodói koncepció több más elemével (lásd pl. Ettinghausen 1972. elemzését!) együtt az uralkodói xvaranah képzetének egyes elemeit is meghonosíthatták újonnan létrehozott birodalmukban. Minden bizonnyal ezzel lehet összefüggésben, hogy jó néhány közvetlenül az Omajjád dinasztia tagjaihoz köthető közel-keleti palotakomplexumból ismertek sénmurv ábrázolások. A kérdéses emlékek kronológiai helyzetének áttekintése alapján nyilvánvaló, hogy ezen Omajjád kori paloták szinte kizárólag a Vili. század második negyedének két uralkodójához, II. Hisämhoz (uralkodott: 724-743) és II. Walídhoz (uralkodott: 743-744) köthetők. Sajnos a vizsgálandó paloták állapota és publikáltságának foka éppoly különböző, mint a szakirodalomban az egyes emlékeknek egyes uralkodókhoz rendelése. Mindennek ellenére bizonyos tendenciák így is kirajzolódnak a sénmurv ábrázolások vizsgálata során. Lelőhely Elhelyezkedés Faragvány Freskó Azraq al-STsän (cAyn al-Sawdä’) Egy-egy timpanon faragványaként X (2 db) (9. kép 2.) Hirbat al-Mafgar A fürdő/trónterem egyik falifülkéje (faragvány); E2 szoba (freskó) X X (10. kép 1.) Qasr al-Hayr al-Garbl A palota egyik belső szobája X (9 kép 3.) Qasr al-Halläbät A qasr 10. szobája X (9. kép 4.) Qasr al-Msattä A homlokzat egyik háromszöge X (5. kép 4.) Habár a táblázatban bemutatott lelőhelyek számát a további feltárások minden bizonnyal gyarapítani fogják, a bemutatott paloták szoros kronológiai összefüggése nyilvánvaló. A legkorábbi biztosan keltezhető emléket a mai Szíriában található Qasr al-Hayr al-Garbl jelenti, ahol az ásatások során előkerült a II. Hisäm kalifa nevét tartalmazó, az alapítással összefüggésben álló felirat (Schlumberger 1986. 28.). E felirat egyben a palota kalifái alapítását is bizonyítja, ami - bár csak közvetve, hiszen a palota tényleges lakója nem ismert - valószínűsítheti az uralkodói környezetet a 114
