A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

In memoriam - Nagy Ferenc: Gosztonyi Tibor (1941-2012)

Gosztonyi Tibor 11 gyerekes család 9. tagjaként született Ibrányban. Az asztalosmester apa csak nehezen tudta eltartani a népes famíliát. Bizony nem dúskáltak az anyagi javakban. De ebben a családban a szegénység mellett a kultúra, a művelődés szeretete is megfért. így örökölhette humán érdeklődését, az olvasás, a könyvek iránti vonzódását, tiszteletét. Bár pénzügyi technikumot végzett, amikor a faluban könyvtárost kerestek, azonnal jelentkezett az állásra, vállalva azt is, hogy a szükséges képesítéseket megszerzi. Ekkor, 1964-ben kezdődött el közéleti pályafutása. Ekkor kezdte el egy 4x4-es szobából kiindulva felépíteni szeretett könyvtárát, hogy aztán az évek során maga is intézménnyé váljon. Közel 50 esztendeig Ibrányban Gosztonyi Tibor lett a kultúra, a művelődés nagykövete, az önzetlen közszolgálat mintája, példaképe. Hihetetlen, hogy mi minden belefért ebbe a félszáz esztendőbe, hogy milyen sokrétű, sokszínű az az örökség, amit Tibor ránk hagyott. A folyamatosan megújuló, gyarapodó, ezerféle szolgáltatást kínáló megyei hírű könyvtár kiépítésén túl ott vannak az általa húsz éven át szervezett Tisza-parti olvasótáborok. A csillogó szemű gyerekek, akik jeles költők és írók társaságában művelődhettek, gyarapodhattak, és lettek a szépre,jóra fogékonyak. Ott van a „fénnyel írt várostörténet", az a több tízezer fénykép, amelyek az 1980-as évektől városunk minden fontosabb pillanatát megörökítették. Ott van az alapító-szerkesztő, a lapigazgató közel két évtizedes munkássága az Ibrányi Hírlapban, az a több száz értékes cikk, amelyet a város múltjáról és jelenéről írt. Ott van a múzeum, a helytörténeti gyűjtemény, mely vezetése alatt páratlan értékekkel gazdagodott. Elment a kultúra nagykövete, elment a Tisza-part szerelmese. Nem látjuk már kerékpározni a töltésen, nyakába akasztott fényképezőgéppel járni a várost, nem vallatja már régészeti emlékek után az ibrányi határt. Szabó Magda sorait kell idéznem: Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem, Még ma sem értem én, Hogy pár kavics mindörökre bezárhat. Hogy a föld alatt a hazád és a házad. Ugyan hogyan érteném, Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység Szelíd szíved szapora lüktetését, S ha száradó torokkal elkiáltom. Egyetlen birtokod a világon. Ártatlan nevedet. Hogy soha, soha nem jön felelet ? Bizony hiányozni fog Gosztonyi Tibor.... NAGY Ferenc nyugalmazott levéltár-igazgató, volt megyei múzeumigazgató helyettes 8