A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Helytörténet - Bene János: Nyíregyházi gyalogosok Ukrajnában a megszálló erők között (1941-1944)

Bene János tüzérosztállyal. A hadosztályok a hadtest számozását követték. A kassai 8. póthadosztály egyik ezrede a nyíregyházi 12. pótezred lett Reviczky Imre ezredes parancsnoksága alatt. Zászlóaljparancsnokai: Závodszky István százados (12/1. zászlóalj), Héri Dezső százados (12/11. zászlóalj) és v. Fonyó Jenő őrnagy (12/1II. zászlóalj). Ezeket az alakulatok 1944 augusztusában már a Nyugat-Dunántúlon, Sopronban és környékén állította fel az addigra oda áthelyezett pótezred-parancsnokság, a hiányzó tisztikart és legénységet pedig a szintén soproni 4. honvéd gyalogezred adta. A kiürítési parancs értelmében 1944. augusztus 14-én vasúton szállították el Nyíregyházáról a még meglévő fegyverzetet, felszerelést, legénységet. A kiürítést Nyáry Rezső ezredes irányította (BONDOR 1994. 166.). A 8. póthadosztályról a következőket jegyezte fel Bondor Vilmos: „Hadosztálynak volt ugyan keresztelve, de létszáma alig haladta meg egy ezred létszámát, mindez vonatkozott fegyverzetére is. Kezdjük az alegységek létszámával. Századonként körülbelül százötvenen voltak, három golyószóróval és két gépfegyverrel felszerelve. A legénység kézifegyvere öreg, évtizedes kiképzéseket túlélt Mannlicherekből állott, amit kiegészítettek a szerbektől zsákmányolt francia puskákkal. Így a zászlóalj tűzereje mindössze hat géppuskából, kilenc golyószóróból és 450 kézifegyverből állott. Teljesen hiányoztak a páncéltörő ágyúk. A zászlóalj létszáma pedig még úgy sem lépte át az ötszázat, ha hozzáadtuk a közvetleneket.... A legénység összetétele elég vegyes volt. Többnyire idősebb korosztályos katonák. akik közeljártak a negyvenhez... A zászlóaljnál hárman voltunk hivatásos tisztek... A többiek tartalékosok. Idősebb bajtársak, többnyire jegyzők, tanítók..." ( BONDOR 1994. 167-168.). Mind a 42. gyalogezredet, mind a 12. pótezredet 1944 őszén a 3. hadsereg hadrendjében látjuk majd viszont. Rövid életrajzok Bartha Károly, vitéz dálnokfalvi (Budapest, 1884. június 18. - Linz, 1964. november 22.) szolgálaton kívüli vezérezredes, titkos tanácsos. 1936. január l-jétől mint katonai főcsoportfőnök a honvédelmi miniszter állandó helyettese, 1938. november 15. és 1942. szeptember 24. között honvédelmi miniszter. 1945. június 19-én lefokozásra ítélték és a honvédségből „kicsapták". Beregfy (Berger) Károly (Cservenka, 1888. február 12. - Budapest, 1946. március 12.) vezérezredes, 1943. június 12-töl 1944. május 15-ig a 3., azután az 1. hadsereg parancsnoka július 15-ig. Ezt követően 1944. augusztus 17. és október 16. között a tábori póthadsereg parancsnoka. A nyilas hatalomátvétel után a háború végéig honvédelmi miniszter, december 20-tól egyben a Honvéd Vezérkar főnöke és a honvédség főparancsnoka. A budapesti népbíróság háborús bűnösként ítélte halálra, és az ítéletet végrehajtották. Bondor Vilmos (Hosszúfalu, 1915. szeptember 16. -) hadnagy, 1943. augusztus l-jétől főhadnagy, 1940. november l-jétől hivatásos állományban. A 12/1. zászlóaljtól vezényelték a 35/1. zászlóaljhoz, mellyel frontszolgálatot teljesített a Don-kanyarban. Megsebesült 1942. szeptember 20-án. 1944 őszén a 12. pót gyalogezred keretében a dél-erdélyi és a magyarországi honvédő harcokban vett részt, november 2-án a 6. Vkf. osztályhoz vezényelték. 1945. február 20-án Budapesten szovjet fogságba esett, ahol koholt vádak alapján 25 évi kényszermunkára ítélték. 1955-ben szállították haza, 1955. november 19-én szabadult. Böbl Gyula (Siklós, 1897. december 7. - Friedrichshafen, 1969. június 14.) 1941. május l-jétől alezredes, 1943. május l-jétől ezredes. 1941-1942-ben a 42/111. zászlóalj élén frontszolgálatot teljesített Ukrajnában. 1944-ben ezredesként mint a 70. határvadász csoportparancsnokság parancsnoka 320