A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Dulainé Madarász Annamária: Zenei hagyaték Szászfenesről. Az 1983-as és 1986-os gyűjtésű szászfenesi zenei hagyaték bemutatása

Dulainé Madarász Annamária ellenére, hogy Kodály és Bartók tudományos rendszerezést, elemzést végzett, illetve vizsgálta az interetnikus kapcsolatokat, azt mondhatjuk, hogy a néptánckutatásnak kellett hozzáidomulnia a népzene és tánc feldolgozottsági szintjéhez. Szászfenesen az egyes népek tánckultúrájában ugyancsak a XVIII XIX. századtól domborodott ki egyre inkább a nemzeti jelleg. A táncalkalmak rendezését a legények megbízottai végezték, akik sokszor az adott hely legényszervezetének vezetői voltak. A Szászfenesen rendszeresen megtartott vasárnapi táncot is a legények rendezték, ahogyan azt egy adatközlőtől megtudjuk.

2 A rendezők feladata volt a tánchely kiválasztása, kitakarítása, feldíszítése, a zenészek fogadása, a belépődíj beszedése. Egy adott településen - így Szászfenesen is - mindenki törekedett arra, hogy jól táncoljon, mert szégyen volt, ha valaki nem tudott. Már kicsi gyermekkortól fogva elkezdték figyelni a felnőttek mozdulatait, és gyakorolgatták, utánozták azt. Egyes helyeken volt olyan felnőtt, aki tanította is a kicsi gyermekeket táncolni. Az adatközlő Szászfenes esetében is említi, hogy régen foglalkoztak a gyermekek tánctanításával. A táncok meghatározott sorrendben követték egymást, ezt nevezzük táncciklusnak vagy táncrendnek. Egy-egy ilyen táncciklus 3-5 táncból állt, de természetesen voltak közötte szünetek. Régen szigorú szabálya volt annak, hogy egy táncciklust egy emberrel kellett végigtáncolni, ezt diktálta a táncillem.

3 A táncillem íratlan szabályai határozták meg a résztvevők magatartását és az illendő megjelenés, öltözet mikéntjét. Meghatározott volt a táncbakérés módja. Volt, ahol szólították, volt, ahol táncba húzták a leányt egy kendővel vagy éppen csak kézzel intettek a választott lánynak. Mindenki először azzal táncolt, akit meghívott a táncba, és csak utána következtek a rokonok, szomszédok, barátok. Az asszonyok csak férjükkel táncolhattak, de a házas férfi táncba kérhetett leányt is. A tánc végén leköszönés volt, amikor a legény megköszönte a táncot addigi párjának (PESOVÁR 1982., PESOVÁR 1978. 54-60.) A bál folyamán a táncciklus többször is ismétlődött. A táncrendre az is jellemző, hogy az elején szerepeltek az archaikusabb táncok, majd következtek az újabbak, és a végén megint egy régebbi keletű tánc jelent meg. Az egymás után szereplő táncok gyakran zeneileg is egymáshoz idomultak. A Kárpát-medence népeinek táncciklusát minden esetben férfitánc vezette be, majd ezt követték a páros táncok. Legényes A feldolgozott zenei anyagban szerepel a legényes tánc (

DOMBY 1972., FF.LFÖLDI-PESOVÁR 2001. 153-155.). Kalotaszegen az elnevezés lehet még: figurás, nyolcas, fiús. Táncaink régi stílusú csoportjába tartozik, amelynek a legfejlettebb ágát képviseli. Igen kiművelt táncciklust kezdő férfitánc típus, melynek a tempója gyors, a kísérete ún. dűvö kíséret, amikor a kontrás vagy „brácsos" az egy vonóra játszott negyed második felét hangsúlyosan játssza. A legényest a táncciklus, táncrend kezdő táncaként járták a legények, egyesével vagy csoportosan (Kalotaszegen egyesével!) a banda elé kiállva, megmutatva tánctudásukat. Az egyénileg előadott változatok formai készletéből jött létre a csak szűkebb közösségre jellemző táncforma. Mára már inkább csak bemutató tánccá vált. Adatközlőm is csak néhány nevet (Karika Gyurka, Szabó Jóska) említett, ami ugyancsak arra utal, hogy csak kevesen tudták már akkor is igazán járni Szászfenesen. Nehézsége abban nyilvánul meg, hogy mennyiségileg is sok elem, motívum szerepel benne (némely kiváló táncos motívumkészlete elérte a hetvenet), illetve a motívumok ritmusa is bonyolult, és a táncosnak nagyon jól „éreznie" kell a zenét, mert tulajdonképpen a zene hangban festi le a motívumot, amelyet a táncos épp jár. A legényesben vannak olyan pontok, amelyeknél, ahogyan a dallamot lezárja a hangnem alaphangjára érkező 2 Adatközlőm Fodor Katalin, 82 éves. A gyűjtés időpontja 2009. július 14. Itt utalok arra, hogy adatközlőm úgy mondta, hogy az ő fiatal korában már tánconként lehetett partnert cserélni. 304