A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Dulainé Madarász Annamária: Zenei hagyaték Szászfenesről. Az 1983-as és 1986-os gyűjtésű szászfenesi zenei hagyaték bemutatása

Zenei hagyaték Szászfenesröl AP 14.321/D Legényes 1. kép AP 14.321/D Legényes Fig. 1 Young men's dance prímás, úgy a táncos is megáll egy pillanatra. Szimmetrikus az elemek, az ún. ,pontok" felépítése. A zárás két negyed, illetve nyolcadpár és negyed, majd amikor újra kezdődik egy szakasz, akkor szinkópás ritmussal indul. A táncfolyamat csak egy-két perces, ami az intenzitása miatt elég is, és kb. 10-12 pontból áll. A pontokat mindig variálják, és ügyelnek rá, hogy ne ismétlődjön egy sem közülük, és a befejezése is hatásos legyen. Kalotaszeg területén különösen kicsiszolt formáját lehetett megtalálni ennek a táncnak. Egyik jellemzője a szinkópás kezdés és a záróritmus. Ezen kívül szerepel még benne csapásolás, ami a comb és csizma kézzel megütése, illetve ide tartoznak a tapsos motívumok. Zeneileg a legényes a verbunkos korai zenéjével rokon, a tánc mivoltát tekintve pedig a pásztortáncokkal és ugrósokkal áll rokonságban. Fejlődését tekintve a régi és új férfitáncok mezsgyéjén helyezkedik el. Műfaji tekintetben a legényes tánctípus egységesnek mondható. Táncolják a románok is, de amíg a magyar előadásmódban a kötetlen, egyéni jelleg dominál, addig náluk a csoportos, vonal formában való előadásmód a jellemző. A legényes a régi és új táncstílus határán helyezkedik el fejlődési szempontból, mert a régi ugrós kanásztánchoz is kapcsolódik, ugyanakkor kiinduló pontja verbunkos táncainknak. Továbbfejlődött ága a lassú legényes tánc, amely már az új táncstílus részét képezi. 42 r— jp »Ii r =1 Pr fr^rrm «J * 3 Csárdás A vizsgált anyagban szerepelnek csárdás dallamok. Ez a táncunk a később említett verbunkkal együtt már az új stílusú táncok közé tartozik. A magyar táncfolklórban hangsúlyos a páros táncok szerepe, amelyek közé a csárdás is tartozik. Nemzeti táncstílusunk legjellemzöbbike leginkább 1830 és 1880 között virágzott. A népi nemzeti stílus kialakulása nem egyedi vonás, mivel ebben az időszakban Európa-szerte általános volt ez a folyamat. Györffy István véleménye szerint a csárdás elnevezés nem régi, és fokozatosan szorította ki a többi táncnevet, melyet erre a tánctípusra alkalmaztak. Ilyen elnevezések voltak például: lippentős, mártogatós, csosszantós, ugrós. A csárdás elnevezést gyakran egy jelző előzi meg, vagy épp csak az szerepel, amely a benne szereplő mozgásokra és a konkrét tánc tempójára utal. Pl. lassú, friss, szapora. Általában a lassút követi a friss csárdás, ezek közül az elsőnek düvő, a másodiknak pedig esztam kísérete van. 305