A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Dulainé Madarász Annamária: Zenei hagyaték Szászfenesről. Az 1983-as és 1986-os gyűjtésű szászfenesi zenei hagyaték bemutatása

Zenei hagyaték Szászfenesröl Később Bartók Béla és Kodály Zoltán a XX. század elején egy alaposan végiggondolt munkamódszerrel dolgozott, amely az utánuk jövő kutató generációkra is nagy hatással volt. Ők rendszerezetten, összehasonlításokat végezve gyűjtötték az adatokat. Bartók például nem csak magukat a dallamokat rögzítette, hanem azok koreográfiájának jellemző elemeit is. Egyaránt szerepelnek gyűjtéseiben a tánc nevére, szokáskörnyezetére, funkcionális voltára vonatkozó adatok. Felismerte és hangsúlyozta, hogy táncaink hiteles gyűjtésére csak szakmailag és technikailag megfelelő felkészültségű csapat alkalmas. Kodály Zoltán munkássága a tánc témakörében a történelmi táncdivatok táncainkra gyakorolt hatására hívta fel a figyelmet, valamint arra, hogy milyen fontos a népi zene és népi tánc már a kisgyermekek számára is. Kodály Zoltán Énekes játékok című írásában azt fogalmazta meg, hogy a gyermeknek természetes kifejezési módja a dal, és minél kisebbek, annál inkább igénylik mellé a mozgást (KODÁLY 1982. 62). Kodály munkássága szintén segítség volt a következő generáció kutatói számára. Összefoglaló műnek mondható Réthei Prikkel Marián 1924-ben megjelent monográfiája a magyarság táncairól (RÉTHEI PRIKKEL 1924.). Neki köszönhető, hogy a néptáncainkra vonatkozó történeti adatok nagy része a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, áttekinthetővé vált. E müve természetesen nem egyik napról a másikra készült el, hanem több mint két évtizedes módszeres kutatás eredményeként.' Munkájának értékéből csak az von le, hogy nem vette figyelembe a Bartók és Kodály által kidolgozott rendszerező munkamódszert, és azt sem, hogy fontos a táncok helyszíni tanulmányozása a következtetések levonásához. Ha a magyar néptánc köztudatba kerüléséről beszélünk, itt kell megemlítenünk a Paulini Béla által elindított Gyöngyösbokréta mozgalmat (SIKLÓS 2006., SEBŐ 1991.), amelynek célja az volt, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a paraszti táncok jelentőségére. Lényege, hogy a településeken egy-egy vezető értelmiség segítségével olyan csoportok álltak össze, amelyek bemutatták a helyi folklórt, illetve műsorként előadták Budapesten a Városi Színházban. Ez a mozgalom 1931 és 1944 között működött. Ez idő alatt közel 100 együttes mutatta be műsorát, amelynek hitelesen, pontosan történő színpadra állításában a Néprajzi Múzeum jelentős kutatói segítettek, pl. Lajtha László, Györffy István, Viski Károly. Ezek a műsoros alkalmak idecsábítottak külföldieket is, akik továbbvitték hazánk népzenei, táncbeli gazdagságának hírét. Újabb el nem hanyagolható lépés volt, amikor A Magyarság Néprajzában Lajtha László és Gönyei Sándor már az európai összefüggések tükrében vizsgálta táncainkat (LAJTHA-GÖNYEI 1943.). Kialakították, leszűkítették a tánc elemzéséhez szükséges fogalmakat, úgy, mint a motívum, mely szerkezeti egységként megjelenik egy tánc folyamatában, és annak építőeleme. Még tökéletesebbé tette volna munkájukat, hogyha több figyelmet fordítottak volna a táncok elemző leírására. Az erdélyi táncdialektus - amelyen belül a kalotaszegi, szászfenesi táncok is elhelyezkednek - a többi táncdialektushoz képest meglehetősen önállóan és nagy időbeli különbségekkel fejlődött. Az elszigeteltség miatt középkori és reneszánsz táncelemeket megőrizve alakult a vidék táncstílusa, a XVIII- XIX. század divattáncai pedig csak részben jutottak el idáig, illetve a régiekkel szorosan összefonódva alakultak ki. Természetesen a több népcsoport (románok, szászok) együttélése is jelentős hatással volt a táncok alakulására. Hazánk területén a szóló és páros táncok váltak jellemzővé, ezen táncok előzményei a reneszánsz korra nyúlnak vissza. A népi tánczene témájában Pávai István: Az erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje című könyvének megjelenéséig nem volt összefoglaló mű (PÁVAI 1993.). Ennek oka, hogy a kutatók figyelme fokozatosan fordult a népköltészetről a népzenére és a néptáncra, népi tánczenére. A gyűjtés, a leírás és a tudományos feldolgozás között hosszú idő telt el. Annak 1 A Réthei-hagyaték a Pannonhalmi Benedek rendi Főapátság Könyvtárában található. 303