A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 54. (Nyíregyháza, 2012)

Néprajz - Bodnár Zsuzsanna: „Hej halászok, halászok..." Ősi mesterségünk a halászat című időszaki kiállítás margójára

„Hej halászok, halászok..." Ősi mesterségünk a halászat című időszaki kiállítás margójára A megőrződött és bemutatott tárgyi hagyaték alapján megállapítható, hogy az alapvető formák - praktikusságuk okán - alig-alig változtak az évezredek folyamán. Elsősorban a nyersanyagokban történt érdemi változás. így a néprajzi párhuzamok segítségével könnyedén rekonstruálható használatuk módja is (vő. HERMAN 1887. 223.!). „A hal vázának törékenysége és a szálkák, csontok méretei miatt maradványokat ritkán találunk, általában a ragadozók állkapcsának töredékei vagy egy-egy pikkely kerül napvilágra. Ezen kíviil fogyasztottak más vízi élőlényeket is, mint a kagyló, rák és a teknősbéka. A kagylófogyasztás az újkőkorban és a bronzkorban volt jelentős, amit a gödrökben talált nagy mennyiségű héj bizonyít, nem egyszer egész rétegeket képezve. Ennek egyik legszebb példája nemrégiben Ofehértón került elő. Mégis bátran kijelenthetjük, Kj ál hogy ezek jelentősége eltörpül a hal mellett, melynek rendszeres fogyasztása hozzátartozott a mindennapi élethez." - írta Toldi Zoltán régész a kiállítás ismertető szövegében. A régészeti anyagot bemutató vitrinek fölött láthatta a közönség Szabolcs-Szatmár-Bereg megye első katonai felvételének (1782-1785) térképlapjait (PÓK 2000.), melyeken az a természeti környezet jelenik meg, amelyet még emberi kéz kevéssé háborgatott. A hatalmas erdőségek, dús legelők, a meanderező folyók a folyószabályozás előtti korokat idézik. Érdemes megemlítenünk, hogy Bél Mátyás a XVIII. század elején Szabolcsról a következőket írta: „Egyébiránt a megye halakbani gazdagságát a vizek bősége alapján is meg lehet ítélni. A megye Tisza felőli része a halászatnak annyi hasznát veszi, hogy még disznóhizlalásra és másutt való eladásra is jut belőle." (BÉL 1979. 14.) Nem is csodálkozhatunk a halak ilyen mennyiségén, ha a korabeli térképekre tekintünk: a Rétköz és az Ecsedi-láp mocsarain kívül a Nyírség számtalan vízfolyása, apró tavai ideális viszonyokat teremtettek a vízi ál latok köztük a halak - szaporodásához. A területet érintő folyóvizek, köztük elsősorban a Tisza, de a kisebbek is, mint a Szamos, a Kraszna vagy a Túr évi rendszeres áradásaik alkalmával felfrissítették a mocsarak, holtágak s más lefolyástalan állóvizek vízkészletét, s egyben újabb utánpótlást biztosítottak a bennük lelt élővilágnak (PÁLL-ERDÉSZ 1993. 505.). Csak olyan halat és ráxot szabad kifogni, mely az alábbi táblázatbar. foglalt méreteket eléri. A hal neve Le ;kisebb méretek Tilalmi időszak host z cm. súly dg. Fogassüllő 10 io '•5 50 25 25 20 40 Április 20-tól május 1 31-ig minden halfogás tilos. Pisztráng, Sebes Pisztráng . . . Szivárványos Pisztráng . . . iO 15 Október i-töl ianuár 15-ig. Március i-töl április 30-ig. * Október 15-től junius x-ig. 2. kép Tiszadobon gyűjtött halászjegy és a hátuljára írott szabályzat 1937-ből (Boros György felvétele) Fig. 2 Fishing ticket and rules on its back from 1937; collected in Tiszadob (photograph by György Boros) 289