A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Matits Ferenc: Dániel Reinhold festőművész visszaemlékezése

Matits Ferenc rendjén, és ügyeljen a rendre és a fegyelemre." Mondtam: „Jól van, mindenre ügyelek, csak legyen nyugodt a tanár elvtárs otthon." Több héten át Ősz Dénes tanárunk volt egy személyben igazgató is. Több hét eltelte után bejött a Szabadiskolába egy derék szakállas, szürke kalapos úr, és mondta, hogy ő Berki Nándor szobrászművész. Ősz Dénes bemutatott bennünket és mindenki az új intelligens emberre vetette a szemét, szinte le sem tudtuk venni kettőjükről, olyan kedvesen elbeszélgettek a szépről, művészetről (festészetről, szobrászatról). Szóval a világbölcselet finom szemléletéről, és abban a szellemben neveltek, tanítottak bennünket a szépre, a valóság visszatükrözésére. Kezdettől Ősz Dénes tanár elvtárs megkövetelte a rajzok alapos, részletes elkészítését. Nem lehetett halandzsázni, komoly munka eredményt követelt. Berki Nándor azután már gyakrabban feljött hozzánk a Szabadrajziskolába, szétnézett, majd megállapodtak abban Ősz Dénessel, hogy holnap elmegyünk Ősz Dénes tanárunk lakására, és szétnézünk nála, szóval egy kis tanulmányútra. Úgy is történt. Az egyik este elmentünk mi tanítványai Ősz Dénes lakására, és eljött Berki Nándor szobrász elvtárs is, és volt nagy élményünk a tanárunk lakásán. Ősz Dénes családja mindannyiunkat kedvesen fogadott, leültünk a szobában, elbeszélgettünk. Ősz Dénes tanárunk oly kedvesen beszélt olaszországi élményeiről, és elővette a lemezeit és feltette azokat, hogy legyen egy kis zene is. Én nagy figyelemmel hallgattam az egyik lemezről a gyönyörű éneklést. Majd megkérdeztem: „Tanár elvtárs ki énekelt olyan gyönyörűen?" Ő azt válaszolta: „Gigli olasz világhírű tenorista." Én azt mondtam neki: „Tanár elvtárs úgy én is tudok majdnem énekelni." Ő azt válaszolta: „Reinholdkám még megközelítően sem tudhat, mert ő olyan nagy énekes, őt csak egyszerű olasz hajókirakó munkások tudják éneklésben megközelíteni. Olyan szép hangjuk van, de az olasz nép ideges, ha ónos eső esik, Olaszországban nem szeretik a telet. Ezután Ősz Dénes tanárunk feltett egy másik lemezt, azon pedig egy mély hangú énekes énekelt, majd megkérdeztem, hogy „Ki énekel?", ő azt mondta: „Saljapin". Mi nagyon boldogok voltunk, mert úgy festészetben, mint zenében nagy élményünk volt azon az estén. Boldogan ment mindenki haza. Amikor Ősz Dénes tanárunk korrigált, mindig használta ezt a szót: faktúra. Én hamar megértettem, hogy a formát követve kell rajzolni, bármi legyen is az, amit az ember lerajzol. Ő azt a szót úgy használta, hogy könnyen meglehetett érteni, hogy mit is jelent: szóval a fonnának, redőknek, ráncoknak a formáját követve kell rajzolni, ez a lényeg. Ő többször használta ezt a szót, és rajzon korrigáláskor meg is mutatta, azt úgy könnyű volt megérteni. A kezdettől fogva, hogy ne legyen a mi életünk a Szabadrajz iskolában olyan unalmas, sivár, és mivel nagy rajongója voltam Karádi Katalinnak, gyakran halkabban elénekeltem a híres Karádi-dalt: így emlékezett Reinhold: 1, Nincs kegyelem, nincs kegyelem Tudom, hogy ez lesz a vége, Jöjjön, ami jön, én azt köszönöm Csak te maradj énvelem 2, Nincs kegyelem, nincs kegyelem Tudom, hogy ez lesz a vége Hittem neked én, nincs menekülés Csak te maradj énvelem Eredeti szöveg: 1, Nincs kegyelem, nincs kegyelem Tudtam, hogy ez lesz a vége, Hittem neked, és nincs menekülés, Már te vagy a végzetem. 2, Nincs kegyelem, nincs kegyelem És ha a szívem elégne, jöjjön, ami jön, én megköszönöm, Csak maradj meg énnekem. 228