A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Patay Pál: Telep a java rézkor végéről Panyolán

Calciumcarbonat és calciumphosphat tartalmát feloldja, ami által a csont nyomtalanul elpusztul. Ebből kifolyólag a telep lakóinak állattartására és vadászatára vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk. Panyola és Tiszalúc A panyolai kerámia vezértípusát képező behúzott vállú, nyakas csészék, úgyszintén a fordított csonkagúla alakú kelyhek, a fogantyús edényfedők jelenléte, de különösen a tárcsás edényfulek nagyarányú elterjedtsége alapján kétséget kizárva megállapíthatjuk, hogy Panyolán a Hunyadi halmi kultúra telepét tárták fel. Minthogy a kultúra települési viszonyaira kiváló adatokat, az anyagi hagyatékára igen bőséges és többrétű leletanyagot szolgáltatott a Tiszalúcon feltárt telep (PATAY 2005.), érdemes a két ásatás anyagát egymással összevetni. Amint említettük, a panyolai telep jelentős része az ásatás megindulása előtt megsemmisült. Eredeti kiterjedését sajnos nem ismerjük, de a Hunyadi halmi kultúra leleteit szolgáltató gödröknek a feltárt területen lévő helyzete alapján 12.000 (±1.000-1.500) m

2-re becsültük. Ez nagyjából megegyezik a tiszalúci telep kiterjedésével (kb. 10.780 m

2) (PATAY 2005. 9.). így tehát a két telep lakosainak száma is nagyjából azonos lehetett. A szabálytalan alakú, nagyobb (több kisebből összeállt) gödrök kis számából esetleg viszont arra lehet következtetni, hogy a panyolai telepet csak rövidebb ideig lakták, ellentétben a tiszalúcival, amely 100-150 évig állhatott fenn (PATAY 2005. 134.). Tiszalúcon az igen kedvező talajviszonyok következtében világos képet nyertünk mind a telep szerkezetéről, mind az ott állt építményekről (PATAY 2005. 26. sk.). Sajnos Panyolán a talajviszonyok ezt nem tették lehetővé . Nem lehetett megállapítani, hogy Tiszalúchoz hasonlóan itt is oszlopvázas, sár- vagy paticsfalú házak álltak-e, milyen volt az alakjuk és milyenek a méreteik. De olyan adatok sem kerültek elő, amelyek arra utalnának, hogy más típusú házak álltak volna a telepen. Azt minden esetre meg kell említenünk, hogy egy, a telepet körülvevő kerítés (paliszád) nyomaira nem akadtak az ásatás során, noha az ásatási térkép alapján úgy tűnik, hogy a feltárás a telep szélét is érintette. Nem fér kétség ahhoz, hogy a leletanyag legjelentősebb tárgyai azok a tégely (kokilla) töredékek, amelyek a 23. és a 86/B. jelzésű gödörből kerültek elő. Bár ezeken réznek nincs nyoma (mint a Tiszalúcon találtakon - PATAY 2005. 106-107.), de minden bizonnyal arról tanúskodnak, hogy a telepen rézművesség folyt. Jelentőségük abban rejlik, hogy megerősíti azt a megállapításunkat, miszerint a rézművesség nem volt a nyers réz, illetve a rézércek lelőhelyéhez kötve. A (csere-) kereskedelem tárgyát maga a réz képezte, és a rézeszközök készítése a rézlelőhelyektől távoli telepeken is intenzíven folyt (PATAY 1984. 14.). (Panyola és Nagybánya légvonalban kb. 80 km-re van egymástól.) Egyébként a Szeged-szilléri raktárleletben lévő rézrög és újrafeldolgozásra váró törött csákány is erre vall (PULSZKY 1881.). 3- kép Réz laposbalta (Déri Múzeum, Debrecen 41/1933.) (ISTVÁNOVITS—K.URUCZ—LÖRRNCZY 1988. VIII. tábla 6. alapján) Abb. 3 Kupferner Flachbeil (Déri-Museum, Debrecen 41/1933.) (nach ISTVÁNOVITS-KURUCZ-LŐRINCZY 1988. Taf. VIII: 6)