A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Patay Pál: Telep a java rézkor végéről Panyolán

Telep a java rézkor végéről Panyolán Réztárgy az ásatás során - ellentétben Tiszalúccal - nem került elő (PATAY 2005. 63.). Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy a Vásármező dombról előkerült egy 10,3 cm hosszú, az élénél 3,4 cm széles réz „véső", azaz laposbalta, amely, ha nem is egyezik meg teljes mértékben a szakáiháti típus sárazsadányi változatával (PATAY 1984. 17.), igen közel áll ahhoz. Tehát minden bizonnyal a Hunyadi halmi kultúra telepéről származó lehet. Méghozzá jelentős, mert bizonyítja, hogy a nagyobb rézeszközök még a java rézkor végén, a Hunyadi halmi kultúra népe által is hasz­nálatban voltak. A két telep kerámiája feltétlenül azonos jellegűnek mondható. Azt azonban meg kell je­gyeznünk, hogy a tiszalúci anyag feldolgozása során vékonyabb falú, de nem finom felületű kerá­miai csoportot nem különítettünk el. Lehet, hogy ez akkor csak elkerülte a figyelmünket, de az is le­het, hogy ilyen jellegű kerámia készítése a panyolai fazekasokra voltjellemző. Ugyanakkor kifeje­zetten ripacsos felületű anyag - amilyen Tiszalúcon gyakori volt (PATAY 2005. 106.) - a panyolai le­letek között csak kis számban van jelen. Azt feltétlenül megállapíthatjuk, hogy a két lelőhely anyagában ugyanazok az edénytípu­sok ismerhetők fel. Előfordulásuk arányában azonban vannak különbségek. Eléggé szembetűnő ez például a Hunyadi halmi kultúra kerámiájára igen jellemző fordított csonkagúla alakú, karéjos pere­mű kelyhek esetében. Panyolán mindössze hat töredékük volt található, ezzel szemben Tiszalúcon kilenc restaurált edény mellett 714 töredék került leltárba (a leltározott anyag 3,1%-a) (PATAY 2005. 82.). Ugyanakkor Panyolán viszonylag több - összesen hét - töredékes fogantyús edényfedő került elő (0,43%), míg Tiszalúcon 80 (0,36%) (PATAY 2005. 38.). Viszont csonkakúpos, valamint koron­gos fedő nem volt Panyolán (PATAY 2005. 88., Tafel 26: 1-8., illetve Tafel 30: 1-5.). Az, hogy néhány edénytípus, amelyik a tiszalúci leletanyagban is csak kisebb számban van jelen (csövestalpú edények, merítők, belső díszítésű tálak) hiányoznak Panyoláról, lehet, hogy csak a véletlennek tudható be. Nemcsak azonos edénytípusok képezik a két leletegyüttes azonos jellegét, hanem az edé­nyek díszítése is. Elsősorban is a díszítés gyér és mértéktartó voltában. De a Hunyadi halmi kultúrára speciálisan jellemző díszítések - mint az edény falának belülről történő kitüremkedtetésével képzett dudor (PATAY 2005. 98.), a plasztikus léc (PATAY 2005. 95.), a kannelúrázás (PATAY 2005. 98.), még­hozzá leggyakrabban a behúzott vállú nyakas csészéken - mindkét anyagban jelen vannak. Bekarcolt díszítés - bár csak ritkán fordul elő - ugyancsak ismeretes mindkét lelőhelyről (PATAY 2005. 99.). Az úgynevezett csurgatott festés, ha nem is gyakran, ugyancsak előfordult mindkét lelőhely durva kivitelű kerámiáján (PATAY 2005. 101.). Viszont nem került elő Panyolán polírozással díszített finom kerámia. De ez is lehet - a Tiszalúcon ugyancsak ritka előfordulásából következtetve (PATAY 2005. 100.)-a véletlen műve. Igen jellemző mind a két lelőhely kerámiájára, hogy az egykori fazekasok előszeretettel díszítették a durvább kivitelű edények szájperemét ujjuk, ritkábban a körmük benyomásával vagy csak egyszerű rovátkolással. Ezt a panyolaiak sűrűbben alkalmazták. Míg itt a durva és vékonyabb falú, de durvább kivitelű edények peremének 59,6%-a az ujjbenyomással díszített (183-ból 109), addig Tiszalúcon csak 50,2%-a (PATAY 2005. 100.). Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen belül a vékony falúak körében az ujjbenyomásos edények aránya alacsonyabb (47 közül 21, azaz 44,7%), a vastagabb falúak körében viszont magasabb (136 közül 88, azaz 64,7%). Emellett természetesen Panyolán is akadnak a finom anyagban körömbenyomással vagy rovátkolással díszített edénypere­mek, azonban csak elvétve. Barbotinos felületű edénytöredékek nincsenek a panyolai leletek között. Hiányuk azonban véletlenszerű is lehet, hiszen Tiszalúcon is csak elenyésző számban voltak jelen (PATAY 2005. 100.), mindössze hat. 53

Next

/
Thumbnails
Contents