A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Varga János: „Inditom levelem Penczelveniából Észak Amerika szeglete sarkából..." Varga Ignác verses notesza Amerikából

.Inditom levelem Penczelveniából Észak Amerika szeglete sarkából..." A következő példában a „kedvesem" - „kedvem" szócsere egyrészt megváltoztatja a vers felütésének jelentését, másrészt megfigyelhetjük a szórendváltozás miatti rímképletcserét, amely miatt egyszerűen más sorok csengenek össze, de összecsengenek („a nap" - „marad"). „Hogy volna kedvem, örömöm nekem. Midőn távol vagy tőlem kedvem! Hiszen sötét van ha lemén a nap De emléked velem jött és marad. Az vet rám bus halovány sugarat Emlékem a sorsom élyelen" Az eredeti Petőfi-versben: Hogy volna kedvem, örömem nekem, Midőn távol vagy, édes kedvesem! Hiszen sötét van, ha a nap lemén. De emléked velem jött és marad, Az vet reám bús halvány sugarat; Emléked a hold, sorsom éjjelén. (Hogy volna kedvem... PETŐFI 1163.) Az átírás, parafrázis többször megjelenik a füzetben. Mikor az eredeti vers alanya szerelmétől búcsúzik, akkor az emigráns a családjától való elválásra fordítja át a vers mondatait: „Ma egy éve ma egy éve Akkor láttalak titeket ma egy éve hogy utolszor Csókoltalak meg titeket" Petőfinél: Ma egy éve... ma egy éve... Akkor lettél jegyesem, Ma egy éve, hogy először Csókoltál meg, kedvesem. (Ma egy éve... PETŐFI 1032.) Még radikálisabb átköltéssel találkozunk a Messze vándoroltam... c. vers Varga Ignác-féle változatában. Az 1845-ös vágyódó, szerelmes Etelke-versből szintén a hazájától, szeretteitől búcsúzó, őket megidéző emigráns-költemény lesz, amelyet a szerző 1914. november 3-án egészített ki egy versszakkal. A versek egyik csoportja a tematikáját tekintve szinte kivétel nélkül a távollét, a hazavágyódás, a szerettek hiánya, az idegenségérzet (hasonló motivációkkal, mint az ún. parasztönéletrajzok - lásd KÜLLŐS 1988. 262.) állapotát, toposzait idézi meg saját és kölcsönzött lírai darabokban. Erről tanúskodnak a címek is: Várnak várnak, Hiába várlak hát, Messze vándoroltam, Búcsú, Az elválás, Boldogtalan váltam, Vándorlok én, Csalódás, Hegyen üllők, Kivándorló imája, Ima a hazáért, Búcsú vers, Ima, Ima a családomért, Busák nappalaim, Találkozunk e még, Karácsony az idegenben I914ben. A másik csoportba tartozó versek is a fenti léthelyzetet idézik meg irodalmi többletjelentéssel: a magyar irodalomban közismert - többek között Ady Endre költészetét is megihlető —, ún. 253