A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Varga János: „Inditom levelem Penczelveniából Észak Amerika szeglete sarkából..." Varga Ignác verses notesza Amerikából

Varga János megfelelően reprodukálja kéziratában. A pontosan megtanult szöveg az eredetihez közelebbi módon került bele a kéziratos anyagba, nehezebben felidézhető nagyobb eltéréseket eredményezett a másolatban az eredetihez képest. Az egyéni képességek a helyesírásban, tagolásban/tördelésben is megmutatkoznak. A másoló-lejegyző helyesírási képességeihez transzformálta a hivatalos verziót. Eltérések jelentkeznek akkor is, ha a másoló verstani-prozódiai képességei nem érik el azt az-ideális-szintet, hogy az emlékezeti hiányosságokból fakadó szövegromlás ritmikai, rímelésbei i hibáit felismerje. Ilyenkor megdöccen a vers ritmusa, szótageltérések mutatkoznak, a rímek minősége távolabb kerül a poétikailag optimálistól, de az eredetitől mindenképpen. Vagy éppen az elfeledett részek miatti prozódiai hibákat kívánja a másoló korrigálni, s ezáltal nő az eltérés a hivatalos és a magánverzió között. A másolás ugyanis a legtöbb esetben nem úgy zajlik, hogy az eredeti textus konkrét anyagi formában a másoló előtt van, jelesül: egy könyv lapjain, hanem éppen a fizikailag nem létező vagy nem jelenlévő, nem elérhető nyomdai termék (könyv) hiánya motiválja az emlék felidézését és papíron való rögzítését. Ezzel az aktussal ráadásul az emlékező-lejegyző létrehoz egy kvázi kötetet, saját használatra, amely helyettesíti, pótolja a nem birtokolt könyvet. Ez a másolt verzió a fentieken túl még egy többletfunkcióval bír: egy kollekció jön létre, amelyet a másoló szubjektív módon szerkeszt, és a válogatásba csak azok a darabok kerülnek bele, melyek számára ilyen-olyan módon fontossággal bírnak. Egy létező, nyomdában készült, forgalomba került kötet esetén mindig vannak olyan szövegek - különösen egy verseskötetben, kiváltképp annak összegyűjtött költeményeket tartalmazó változataiban -, melyek távolabb helyezkednek el az olvasó érdeklődésétől, személyes ízlésétől. A saját kéziratos kompiláció kiszűri ezeket a feleslegesnek tartott darabokat. A másolásban történő eltérések másik fajtája az, mikor a másoló szándékosan átkölti az eredeti szöveget; saját érzéseihez, aktuális élethelyzetéhez igazítja a verset. Ebben az esetben a pszichés állapot motiválja a szöveg kiválasztását, felidézését és lejegyzését. A felidézett vers pedig az egyén lírikusi képességeit, poétikai tartalékait mozgósítja: így jön létre az egyéni szövegváltozat. Varga Ignác amerikás noteszában is találunk a fentiekre példát. A füzet első részébe több Petőfi-verset is bemásolt. Ezek tanult versek, és nem arról van szó, hogy ez a szatmári ember a pogygyászába egy Petőfi-kötetet is csomagolt volna, mikor elindult a hosszú hajóútra, az amerikai emigrációba. Az emlékezetből lejegyzést erősítik azok az eltérések, melyekről az előbbiekben már volt szó. A másolt Petőfi-költeményekben a lejegyző egyéni helyesírásával találkozunk, az eredeti központozás elhagyásával, sajátos tagolással. Példa erre az 56. oldalon olvasható 50. számú vers, a „Szál a felhő": „Szál a felhő magasan magasan Az én rózsám mesze van mesze van Szál a felhő nyugotra nyugottra A napnak is ara van az útja" Vessük össze az eredetivel a költemény első versszakát - hiszen a füzetbe csak az került bele: Száll a felhő, magasan, magasan, Az én rózsám messze van, messze van. Száll a felhő nyugatra, nyugatra, A napnak is arra van az utja. (Száll a felhő... PETŐFI 603.) 252