A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Művészettörténet - Matits Ferenc: Dániel Reinhold festőművész visszaemlékezése

Dániel Reinhold festőművész visszaemlékezése Ő tanítóképzőbejárt, és onnan, mint Borsa Géza rajztanár tanítványa járt be hozzánk rajzolni a Szabadiskolába Diószegi Balázshoz. Amikor 1947 elején megkezdődött a tanítás a Vay Ádám utcai Szabadiskolába, mindjárt az első napokban tanársegédet kellett választani. Mindenki énrám szavazott, még Berecz András is, aki legeredetibb tehetségnek, sőt a legtehetségesebbnek bizonyult a tanítványai közül Diószegi Balázsnak, aki tanárja lett a Szabadiskolának, mint tanítóképzős rajztanár. Berecz András nem csak a legtehetségesebb volt, de gyönyörű a színlátása is. Ekkor jelentkezett egy újabb tanítvány Óvári László, aki szintén tehetségesnek bizonyult. Úgyhogy mostmár nagy létszámú volt a Népfőiskola. Ezeket az elméleti tantárgyakat tanultuk délutánokon: Művészettörténetet: Z. Szalay Pál festőművész, éneket, bonctant: Berki Nándor igazgató tanította, szobrászatból mintázást is Berki Nándor tanította. Mindjárt az első napoktól én gondoskodtam, hogy legyen állandóan modell. A szegény házból hoztam modellt minden héten, és nagy szorgalommal folyt úgy a gyakorlati, mint az elméleti képzés a munka. A tanáraink lelkiismeretesek voltak, és mindent szigorúan megköveteltek a komoly munkavégzés érdekében. Ábrázoló geometriát az akkori Kossuth Lajos gimnázium igazgatója tanította, felesége pedig a matematikát. (Ok a Kallói utcában laknak ma is, helyesebben a lánya a családjával, mert ismerem őket, de a nevükre sajnos már nem emlékszem.) Berki Nándor igazgató mindjárt az első perctől kezdve gondoskodott arról, hogy legyen a képeknek keret és üveg. Én festettem az egyik öreg bácsi modellről egy nagyon szép akvarellt, amelyet Berki igazgatónk azonnal feltett keretbe helyezve a falra. Berki igazgató az én akvarellemet mintaképnek tartotta, és olyan sokat beszélt róla a többi osztálytársaimnak. Benne volt intenzív a valor, a szín fokozati különbség. A kép sokáig fent volt a falon. Diószegi tanárunk azt mondta, hasznos, ha a modellről nagyméretű tanulmányfejeket rajzolunk, mert abban az esetben sokat lehet tanulni. De megmintáztunk egy férfifejet is, hogy annak elkészítésében érzékeljük a térbeli plaszticitást (letapogatva) és az nagyon hasznos volt részünkre. A mintázás közben fénykép is készült rólunk. Én egy pár esetben készítettem nagy képeket a modellről egészen térdig lerajzolva azt, szénrajz volt. Amikor ezt a nagy rajzot készítettem, akkor látogatott meg bennünket Cs. Nagy András, aki szabolcsi születésű, és főiskolán már hallgató volt Budapesten. O nagyon elismerően nyilatkozott a nagyméretű szénrajzomról, de a tanáraim is. Aki legelőször is látta Z. Szalay Pál tanár, ő is nagyon dicsérte a több mint vázlatos, elkészült rajzomat. O azt mondta: „Ez igen Rejholdkám, csak így tovább, ilyen komolyan felfogva mindent." Nagyon megdicsért, és a sok fejtanulmány rajzaimat megnézegette, és elismerően nyilatkozott róluk. Ebben az időben történt, hogy a lány líceumba megérkezett egy olasz hegedőművész szirió piovezán hangversenyt adni, mi is elmentünk és megcsodáltuk a gyönyörű játékát, és nagy zenei élményben volt részünk. A belépés ingyenes volt. Arról az estéről sokáig elbeszélgettünk a Szabadiskolában. Nagy anyagi nehézséggel küszködtünk, éppen csak annyi pénzünk volt, hogy papírt vegyünk a legtöbbször, én és Pál Gyula saját magunknak égettünk szénrudat hársfából. Pasztell festékünk sem volt, pedig avval is szerettünk volna festeni. Pál Gyula elhatározta, hogy készít pasztell festéket, ez meg is történt. Vett kötőanyagot és porfestéket, neki állt gyúrni a pasztell rudakat, majd azok megszáradtak és mi oly boldogok voltunk, hogy már nekünk is van 12 színű pasztell készletünk. Mindjárt másnap ki is próbáltuk, mert nem csak a műteremben folyt a rajzolás festés, hanem a szabadban is. Az iskola udvarára, az ott lakók szép színes ruhákat akasztottak ki száradni, én és Pál Gyula pasztellel festettük le a ruhákat, de az én képem nagyon szép színesen volt elkészítve, amely képet Berki igazgató meg is dicsért. A Pál Gyula mindig mellettem szeretett rajzolni és festeni. 231