A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)
Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén
Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén 1989/90. 179.). Ezt a megfigyelést az újabban előkerült kemencéknél is bizonyítani lehet: így például az óbudaiak a Duna közelében kerültek elő. Ennek fontosságára a néprajzi anyag kapcsán már utaltam. Nem zárhatjuk ki a lehetőséget, hogy víztől távol kerüljenek elő kemencék, ebben az esetben azonban kutakra feltétlenül számítanunk kell. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a fenti követelményeken kívül a tégla felhasználása is befolyásolta a kemence helyét. Elegendő csupán a dobozi, a gyulai, a paksi 3 4 vagy éppen a dombóvári példára utalnom. Az előbbieknél a templom közelében találták meg a kemencéket, míg az utóbbinál a lakótorony mellett. Ez nyilván a szállítási költségek csökkentését szolgálta. A templom melletti kemencék rávilágítanak arra, hogy a téglatemplomok közelében kemencék előkerülésével kell számolnunk. Mivel azonban ezek a templom épületétől kissé távolabb helyezkednek el, csak a legritkább esetben kerülnek elő. A kemencéket azonban nem feltétlenül az épületek mellett építették. Egy másik csoportjuk a településektől távol került elő, s úgy tűnik, hogy a környékükön nem is laktak - ezek csak „munkahelyek" voltak. Ebben az esetben van jelentősége a folyóvíznek, amely a szállítást könnyítette meg. Ide tartozik például a csongrádi vagy a zentai kemence. 3 5 Végül utalok arra, hogy a kemencék általában nem magányosan, hanem „bokrokban" kerülnek elő, ami arra figyelmeztet, hogy a megtalált kemencék környékét - amennyiben mód (és pénz) van rá - érdemes nagyobb területen átkutatni, mert így rábukkanhatunk a többi objektumra. További feladatok és célok A jelen és a korábban megjelent téglaégető kemencékkel kapcsolatos cikkeimben részletesen foglalkoztam a tégla készítésével, égetésével, a téglaégető kemencék megjelenésével az írott forrásokban. Nem foglalkoztam viszont a téglaégetés végtermékével, magával a téglával, pontosabban annak felhasználásával. Fontos kérdés a kemencék megjelenésével, illetve azok keltezésével kapcsolatban, hogy mikor jelennek meg az első téglaépületek. Ehhez szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy lehet-e ezeket keltezni, illetve mennyire megbízható a datálásuk. E kérdés megválaszolására, annak összetettsége miatt nem vállalkozhattam; ez még további kutatásokat igényel. Ezzel kapcsolatban mindössze utalok arra az általánosan elterjedt nézetre, amelyet Lővei Pál a következőképpen fogalmazott meg: „A tartósabb anyagból - kőből, a síkságokon téglából - emelt épületek I. László uralkodása után váltak gyakoribbá. " (LŐVEI 1998. 21.) A „gyakoribbá válás" azonban relatív: a téglaépületek építése nem lehetett olcsó még a középkor végén sem. Legalábbis erre lehet következtetni Werbőczy müvéből, ahol a következőket olvashatjuk az örökség megosztásával kapcsolatban: „Midőn pedig az atyai lakóház kőből, téglából (lapidea aut latericia) vagy más költséges módon van építve, és oly nagy értékű, hogyha jószág közönséges jövedelméből hasonló házakat emelni nem lehet, s alig lehetne olyat még csak egyet is építni: ily esetben az atyai házat kőfaragó, kőműves és ácsmesterek közbejöttével a bírónak egy lelkiismeretesen ítélő embere által meg kell becsültetni, s a becsű összegét annyi részre kell osztani ahányan a fitestvérek vannak, s a legifjabb fiú vagy testvér a ráeső részt ingyen fogja megkapni. " (WERBŐCZY I. rész 41. cím 133-134.) További kutatási feladat a két időpont közötti téglaépítés történetének felvázolása, amelynek segítségével tisztázni lehetne a téglának, mint építőanyagnak a jelentőségét a középkori 3 4 Más lelőhelyek esetében is felmerült a kemence és a közelben lévő templomok közötti kapcsolat: így Pókaszepetken (VÁNDOR 1981. 75.), Zentán (SZEKERES 1985. 33.) és feltételesen Békéscsaba-Mezőmegyeren is (SZATMÁRI 1998. 177.). 3 5 Nem zárhatjuk ki teljesen a szekérrel szállítást sem, ennek azonban semmiképpen sem lehetett akkorra jelentősége, mint a folyóvíznek. 145
