A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén

Jakab Attila Jelentősen bővítette ismereteinket Lőrinczy Gábor részleteiben már hivatkozott dolgozata. Leletmentő ásatás során 1987-ben Csongrád-Várháton tártak fel egy kemencét, amelyről utóbb kiderült, hogy azonos a Csallány Gábor által 1929-ben már megtalálttal. Ennek kapcsán Lőrinczy részletesen foglalkozott a Várháton előkerült kemencékkel, tisztázta funkciójukat, s megpróbálta rekonstruálni elhelyezkedésüket. Közzétette a Békéscsaba-Mezőmegyer lelőhelyről előkerült, Szatmári Imre által ásott kemencét, valamint beemelte a szakmai köztudatba az addig kevéssé ismert zentai kemencét. Munkájában összegyűjtötte az addig ismert kemencéket: tíz lelőhelyről tizenöt kemencét, amelyekről több-kevesebb információ állt rendelkezésre. Megpróbálta ezeket tipologizálni felépítésük, elhelyezkedésük, koruk szerint. Véleménye szerint a kemencék többségénél nem római hagyományokat követtek; kivéve talán a pókaszepetki, csongrádi és az őriszentpéteri kemencéket. Lényeges megállapítása, hogy a kemencék mindenütt élővíz mellé települtek. Ezt a téglás mesterség vízigényével, valamint a téglák esetleges szállításával magyarázta (LŐRINCZY 1989/90. 159-180.).

7 A Tolna megyei földvárkutatás keretében végzett szondázó-hitelesítő ásatást Miklós Zsuzsa Dombóvár-Szigeterdőn. Az itt feltárt lakótoronytól nyugatra került elő az az - egyszer már Rosner Gyula által feltárt, s általa „öregtoronynak" nevezett - épület, amelyről az újabb kutatások során derült ki, hogy valójában egy téglaégető kemence. A feltöltéséből származó dénárok tanúsága szerint működése 1270-72 előtt mindenképpen befejeződött. Ez egyúttal a lakótorony építését is datálja (MIKLÓS 1999., MIKLÓS 2000.). M. Nepper Ibolya számolt be 2001-es ásatási jelentésében egy kurgánba ásott téglaégető kemencéről, mely Hajdúszoboszló-Arkos-halmon került elő. A kemencét a XII. század végére — XIII. század elejére keltezte (NEPPER 2001.). Kárpáti Zoltán, egy rövid jelentésben tett említést téglaégetésre utaló jelenségekről Budapestről, a Zsigmond térről (KÁRPÁTI 2000.). A témával nemrégiben Kelemen Éva foglalkozott, aki kitért a tégla készítésére, méreteire és a bélyeges téglákra, valamint a középkori kemencékre (KELEMEN 2001.). Az újabb publikációk sorában meg kell említenem a fentebb már emlegetett hetényi kemencéket, melyeket nemrégiben publikáltak (CURNY-ROMSAUER 2009. 523-540.). 7 Nem középkori ugyan, de érdemesnek tartom röviden bemutatni a Szegvár-Kastély lelőhelyen előkerült kemencét. A volt megyeháza területén a régészeti kutatásokat Vörös Gabriella végezte 1988-1991 között, melynek eredményeit két, rövid öszszefoglalásban ismertette (VÖRÖS 1991., VÖRÖS 1993/94., ugyanaz VÖRÖS 2000.). A dokumentáció felhasználásának engedélyezéséért ezúton is köszönetet mondok! A kastélyt - a későbbi megyeházát - gróf Károlyi Sándor építtette 1726 és 1728 között (VÖRÖS 1993/94. 35. 2. jegyzet). Az építkezéshez a felhasznált téglát helyben égették. A kemence sarkát az ásatások során a vámagyi épület alapjától 4 m-re sikerült megfigyelni. Ezzel kapcsolatban Vörös Gabriella a következőket írja: „Az égető kemencét sem tártuk fel, így pontos méreteit nem tudjuk, de legalább 15 m hosszú és két méter mély lehetett. A téglák kiégetése után feleslegessé vált, ezért homokkal tömték be. " (VÖRÖS 1993/94. 36.) Az égetővel kapcsolatba hozható bejegyzést olvashatunk a gróf naplójában 1726. május 2-án: „ Megjárván az épületet [Szegváron] és revidiálván a téglát s meszet, az göbölyeimet, s vetéseimet is megtekintettem és jöttem Csongrádra. " (KÁROLYI 1865. 212.) A kemencét 1732-re már biztosan betemették, mivel az ebben az évben készült - a kastélyt és környékét részletesen leíró - inventárium már nem említi (Szegvári inventátio — 1732: P397/183. cs. 222.; fénymásolata a szentesi Koszta József Múzeumban). A fent említett okok miatt a kemence szerkezetét nem ismerjük részletesen, így az további következtetések levonására nem alkalmas. 134