A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén

Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén A kemence korát a cserepek alapján határozták meg. Maradványairól rajz, illetve fénykép készült (HORVÁTH-KELEMEN 1975.).

5 Hiteles körülmények között és jól dokumentáltan került feltárásra Tiszalök-Kövestelken három egymás közelében fekvő kemence Lőrinczy Gábor ásatásán 1981-82-ben. A kemencék meglehetősen jó állapotban maradtak meg. Egyúttal sikerült feltárnia az objektumok munkagödrét is. Az építményeket az előkerült leletek és a párhuzamok alapján téglaégető kemencéknek határozta meg. Korhatározó anyag nem került elő, csak annyi biztos, hogy a kemencéket az avar kor után építették, mivel az egyik munkagödör egy avar sírt vágott. Az ásató ezeket feltételesen az Árpád-korra keltezte (LŐRINCZY 1984. 155-164.).

6 Két nagyméretű dömösi téglaégetőről adott hírt Gerevich László 1983-ban. Korukat a XIV. századra határozta meg, megjegyezve, hogy működésük kezdete kissé korábbra is tehető. Ő volt az első, aki a feltárt kemencékhez külföldről párhuzamot hozott, nevezetesen Szlovákia területéről, Hetényből (Chotín). Elsőként ő tett közzé korabeli téglaégető kemenceábrázolást publikációjában. Bár a metszet a XVI. század második harmadából való, ez idáig az egyetlen, amelyet Magyarországról ismerünk a témával kapcsolatban (GEREVICH 1983. 407^108.). Szekeres László 1985-ben ismertette a Zenta (Senta)—Mákoson 1975-ben előkerült középkori kemencét (SZEKERES 1985. 30-35.). A Doboz-Faluhelyen végzett ásatásainak eredményeit 1986-ban tette közzé Kovalovszki Júlia. Ebben a tanulmányában mutatott be egy érdekes objektumot, amelyet a téglából épült templomtól északra mintegy 20 m-re találtak. A felszín alatt 20-25 cm mélységben került elő egy szabálytalan kör alaprajzú, kb. 5 m átmérőjű, erősen átégett felületű objektum. Feltételezése szerint itt égethették ki a templom építéséhez szükséges téglát. A templom közelsége ezt indokolja, s magam is valószínűnek tartom, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy kör alaprajzú földfelszínre épített kemencét a néprajzi anyagból nem ismerek. Ez azonban nem zárja ki, hogy régebben nem építettek ilyet. A kérdés eldöntéséhez több hitelesen megfigyelt esetre lenne szükség, mivel erre a típusra jelenleg ez az egyetlen példánk (KOVALOVSZKI 1986.). Talán a legismertebb és legtöbbször idézett példa az Őri szentpéteren előkerült késő középkori kemence, melynek részletes leírását 1987-ben tette közzé Valter Ilona. A 6x5,5 m alapterületű, kavicsokból álló rostélyú kemence korát a benne talált leletanyag alapján az 1500-as évek elejére keltezte. Tanulmányában a teljesség igénye nélkül összegyűjtötte a már publikált kemencéket, s megpróbálta azokat tipologizálni. Részletesen elemezte a különféle típusokat, működési elvüket. A lelőhellyel kapcsolatban több írásos forrást említ, melyekben szó esik a téglaégetőkről. Igaz, ezek a feltárt kemencénél jóval későbbiek, ami alighanem jelzi, hogy a környéken további kemencék találhatóak (VALTER 1981., VALTER 1983., VALTER 1987., VALTER 1989.). 5 A teljesség kedvéért említem meg, hogy a Régészeti Füzetek 1979-ben megjelent kötetében olvasható Palágyi Szilviának egy rövid jelentése az Árpád-kori ásatási eredményeket bemutató fejezetnél, amelyből arról értesülünk, hogy Balatonfüreden, a Fürdő utca 15. számú telken árokásás közben egy téglaégető kemence került elő. A kemence munkagödrében tegula és imbrex töredékeket találtak, míg az árokban kissé távolabb Árpád- és középkori cserepeket (PALÁGYI 1979.). A Veszprém megyei római kori téglaégető kemencéket közlő cikkében azonban a Fürdő utcában előkerült kemence már római koriként szerepel; a közölt rajzok és fényképek alapján jogosan: a kemence felépítése és szerkezete ugyanis megegyezik a többi római kori kemence szerkezetével. Az előkerült leletanyag pedig ismételten alátámasztja a kormeghatározás helyességét (PALÁGYI 1993/94. 215-220.). 6 Tanulmányában Lőrinczy Gábor hivatkozott még egy adatra a Vásárosnaményi Beregi Múzeum Adattárából (9/330), mely szerint Gyüre község (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) határában előkerült egy téglaégető kemence (LŐRINCZY 1984. 157.). Az adattári jelentés szerint Gyürén a tiszai gát építésekor egy Árpád-kori téglaégető kemence látott napvilágot. Erről Csiszár Árpád vásárosnaményi múzeumigazgató értesítette Németh Pétert, a Jósa András Múzeum igazgatóját. A méreteket együtt vették fel. Ennél több adatot azonban nem találtam a kemencével kapcsolatban. (A levél másolatát Varga János, a Vásárosnaményi Beregi Múzeum igazgatója juttatta el hozzám. Segítségét ezúton is köszönöm!) 133