A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén

Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén Jakab Attila Bevezetés Az alábbiakban a 2005-ben megvédett szakdolgozatomnak a középkori Magyarország területéről előkerült téglaégető kemencéit bemutató - részben átdolgozott - fejezetét adom közre. A tanulmányban szerepel a téma kutatástörténete, valamint egy katalógusrész is. Szakdolgozatom további fejezetei már korábban megjelentek nyomtatásban (JAKAB 2005., JAKAB 2007., JAKAB 2008.), de a - véleményem szerint - legfontosabb részei csak most kerülnek közlésre. Az eltelt időszakban néhány új eredmény és publikációjelent meg a témával kapcsolatban, amelyeket igyekeztem beépíteni a dolgozatba.

1 Gyűjtésem során a teljességre törekedtem, ennek ellenére akadhat olyan lelőhely, amelyről nincs tudomásom.

2 Kutatástörténet Mielőtt részletesen bemutatnám és elemezném a történeti Magyarország területén előkerült Árpád- és késő középkori téglaégető kemencéket, szükségesnek látom a témával kapcsolatos eddigi kutatási eredmények bemutatását a kemencék rövid ismertetésével együtt.

3 Az első ismert - korszakunkba tartozó - kemence Csongrád-Várháton került elő még 1855ben, amikor is a Tisza árvize egy boltozott üreget mosott ki a környezetéből kiemelkedő domb oldalából (TARI 1979. 199., LŐRINCZY 1989/90. 159.). Ennek feltárása és felmérése tennészetesen nem történt meg, csakúgy, mint azé az 1903-ban megtalált kemencéé sem, amelyet tanyasi iskola építése során találtak ugyanennek a dombhátnak a tetején (TARI 1979. 202., LŐRINCZY 1989/90. 161.). Szőlő alá forgatáskor került elő a harmadik kemence. Ezt már Csallány Gábor, a Csongrád vármegyei múzeum igazgatója feltárta, majd lefényképezése után visszatemettette (LŐRINCZY 1989/90. 161. és 4. jegyzet). A lelőhelyen a negyedik kemencére 1936-ban bukkantak rá a Csongrád és Csépa között 1 Munkámban külön fejezetben mutatom be azokat a kemencéket, melyek ezidáig publikálatlanok voltak, míg a már nyomtatásban megjelentek legfontosabb jellemzőit - az újakéval együtt - a Katalógus részben adom közre. 2 Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a gyűjtésem során az általuk ásott és részleteiben publikálatlan téglaégető kemencék dokumentációját a rendelkezésemre bocsátottak! így Horváth Istvánnak a bajnai, Kárpáti Zoltánnak az óbudai, M. Nepper Ibolyának és Szabó Lászlónak a hajdúszoboszlói, Szilágyi Krisztián Antalnak a debreceni, Ács Zsófiának a paksi adatokért tartozom köszönettel. A szakdolgozat témavezetője Laszlovszky József, konzulense Lőrinczy Gábor volt. Külön köszönet illeti Samu Leventét és főleg Kulcsár Valériát, akik a szakdolgozat kéziratát átolvasták, s hasznos tanácsaikkal segítették munkámat. A táblák és a térkép elkészítéséért ifj. Toldi Zoltánnak tartozom köszönettel. 3 A kutatástörténet bemutatásához jelentős mértékben felhasználtam Lőrinczy Gábor egy korábbi tanulmányát (LŐRINCZY 1989/90.). NyJAMÉ Lili. 2011. 131-160. 131