A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Jakab Attila: Téglaégető kemencék a középkori Magyarország területén

Jakab Attila épülő műút munkálatai során. Ezt szintén Csallány Gábor tárta fel és fotózta le, a kemence pedig az építkezés folytatásakor megsemmisült (LŐRINCZY 1989/90. 162. és 5. jegyzet). A feltárt objektumokat Csallány Gábor középkori fíítőalkalmatosságként határozta meg. Ezt a véleményét az üvegnegatívokat tartalmazó borítékokra írta rá. A fényképeken kívül más dokumentációt nem készített (LŐRINCZY 1989/90. 162. és 6. jegyzet). Zalotai Elemér - aki Csallány beosztottja volt - szerint azért nem készült rajz és felmérés a kibontott objektumokról, mert az igazgató jelentéktelennek, illetve török korinak vélte a feltárt építményeket (TARI 1979. 199.). Csallány csak később változtatta meg a véleményét a kérdéssel kapcsolatban. Az objektumról végül mégis maradt egy rajz, amelyet Tari László és Palásti Pál emlékezetből készített, mivel a kemencét a felmérés tervezett időpontjára már széthordták. A rajz hitelességét nagymértékben növeli az a tény, hogy a kibontott kemencét mindketten látták, valamint az, hogy Tari még az ásatás elején le is fényképezte (TARI 1979. 199.). A lelőhelyen 1959-ben Csallány Dezső és Párducz Mihály végzett egynapos próbaásatást az iskolával szemben lévő tanyaudvaron, ez azonban mindössze egy darab szarmata cserepet eredményezett, s mint Csallány írja: „... a sikertelenség és az eredmény bizonytalansága miatt további kiadásokba nem bocsátkoztunk. " (CSALLÁNY 1959. 28.) A már korábban feltárt objektumok funkciójáról eltérő vélemények alakultak ki. Mint láttuk Csallány Gábor kis kitérők után középkori fűtőépítményként határozta meg a kemencéket, s hasonlóképpen vélekedett Párducz Mihály is (LŐRINCZY 1989/90. 162. és 7. jegyzet). Másként közelített a kérdéshez Csallány Dezső, aki szerint a: „...fürdő melegítőkamrájának látszó objektum jelenlétét a Tiszavidék ilyen elhagyatott helyén semmi sem indokolja, és semmiféle nyoma sincs annak, hogy Onegesios hun fővezér fürdőépítkezése óta ezen a tájon bárki épített volna ilyet. " (CSALLÁNY 1959. 28.) Hasonló módon gondolkodott Tari László is, ő azonban a feltárt kemencéket Attila palotáinak fűtésével hozta kapcsolatba (TARI 1979. 213-214.). A lelőhelyen Nagy Katalin végzett leletmentést. Beszámolóját röviden idézi Tari László (TARI 1979. 202.), s megjelent róla egy rövid jelentés a Régészeti Füzetekben is. Ebben az ásató valószínűsíti, hogy egy török kori fürdőépítmény nyomaira bukkant, amelynek megtalálta a tüzterét és a hozzá tartozó csatornákat (NAGY 1965.). Valójában ez az 1936-ban és 1987-ben megkutatott kemence részlete volt.

4 Téglaégető kemencéket nem csak Csongrádon találtak a század első felében. Implom József Gyula-Szeregyházán 1933-ban egy Árpád-kori templomot és temetőt ásatott, s itt talált egy kisebb és egy nagyobb téglaégető kemencét, melyeket fel is tárt. A két kemence - úgy tűnik - két időszakban működött: a XII. és a XIII. században (LŐRINCZY 1989/90. 174., 28. jegyzet). Zala megyében, Pókaszepetken dokumentált egy kemencét Vándor László 1974-ben. A leletmentés során egy nagyméretű, félig földbe ásott, osztott tűzterű, rostéllyal ellátott, épített kemence került elő. A feltáró véleménye szerint az előkerült mészkőrögök, valamint a téglatörmelék alapján mész- és téglaégetésre egyaránt használták. Korát a cserepek perem formái alapján a XIII. századra datálta (VÁNDOR 1981. 73-76.). A következő középkori téglaégető kemencéről szóló híradás a Régészeti Füzetekben látott napvilágot Horváth István és H. Kelemen Márta tollából. A Komárom-Esztergom megyei BajnánPaperdőn, a Bem József utca 5. számú ház előtt előkerült kemencét az úttest szélén ásott csatornaárokkal vágták át. Feltárására nem volt lehetőség, mivel a járda, illetve az úttest alá húzódott. 4 Lőrinczy Gábor szíves szóbeli közlése. 132