A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyvei 53. (Nyíregyháza, 2011)

Régészet - Csajághy György: Híradás a legújabban előkerült avar sípról

Híradás a legújabban előkerült avar sípról hogy a nyíregyházi síp testére előbb fúrták fel a hangnyílásokat, s csak azután következett volna a síp végeinek méretre vágása, melyre már - sejthetően a hangszer kettétörése miatt - nem került sor. A sípok elkészítésének (egyik?) módszere talán a következő lehetett: 1. A madár elejtése. 2. A kívánt csontrésznek az ízületek alatti/feletti levágása (furészelése) megtisztítása, pre­parálása (kifőzése). 3. A hangnyílások felfúrása a csont(ok) hossztengelyén. A nyíregyházi síp vizsgálata nyo­mán úgy tűnik, hogy az első nyílást nagyjából a csont(ok) közepe tájára fúrták, nem biztos, hogy úgy, ahogy korábban gondoltam (CSAJÁGHY 1998A. 92.). Korábban ugyanis úgy véltem, hogy a mé­retre vágott és kellően lesimított, kidolgozott csövön (csöveken) az első lyukat a hangszemek a be­fúvás helyével szemközti vége felől fúrták (mint pl. a jánoshidai síp esetében?), a többit - bizonyos megszokott arányokat követve - sorjában, a befúvási vég felé haladva. Ezzel szemben - a nyíregy­házi síp esetében - vélhetően a középre fúrt nyílástól lefelé és felfelé egyaránt 2-2 lyukat készítet­tek a tapasztalatok alapján öröklődő hagyomány és mérték szerint. így jött létre az 5 lyukú játszó­felület (menzúra), míg a kettős csövű hangszereken a párhuzamos 5-5 nyílás. Erre utal, hogy a csö­ves csont végeit nem dolgozata ki hajdani készítője, következésképpen nem valószínű, hogy alulról kezdte volna a hanglyukak kifúrását. Ugyanakkor elképzelhető, hogy többféle gyakorlat (szisztéma) is létezhetett. Sőt, az is lehet, hogy először csak az egyik sípszárra fúrták fel a nyílásokat, majd en­nek mintájára - esetleg korrekciót alkalmazva - a másikra is felkerültek a lyukak, de itt már akár tet­szőleges lehetett, hogy középen, vagy alul kezdték az első nyílás fúrását. 4. Ezek után következhetett a síp méretre vágása, a végekről a felesle­ges rész lefűrészelése, majd a hangszer­test finom lecsiszolása, a végleges for­ma megadása. 5. Vélhetően a fenti müvele­tek végeztével került sor - ha erre szük­ség volt - a hangnyílások méretének kis mérvű változtatásával a finom hangolás­ra a hangszer megszólaltatása mellett. 6. A legutolsó fázis lehetett a síp végének kidolgozása, a csővégek jobb illeszkedése miatt azok ék alak­ra kiigazítása - ha tölcsértoldalékot al­kalmaztak -, mint azt a jánoshidai és felgyői sípok csontszárainak kiképzé­sén láthatjuk. Feltehetően a legtöbb avar síp rendelkezett szarutölcsér tolda­lékkal, de nem mindegyik sípvéget ala­kították ék alakúra, mert e nélkül is il­leszthetőek (balatonfiüzfői, rácalmási, tatabányai stb. sípok). A nyíregyházi lelet egyszá­rúsága a fenti okokból adódóan való­színűsíthető, de ezt nem tekinthetjük 119 6. kép Nyíregyháza-Oros, Mega üzleti park 5250. objektum Fig. 6 Nyíregyháza-Oros, territory of Mega business park, feature 5250 7. kép Csonttöredék az 5250. objektumból (ifj. Toldi Zoltán felvétele) Fig. 7 Bone fragment from feature 5250 (Photo: Zoltán Toldi)

Next

/
Thumbnails
Contents