Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig

Makkay János

5 még így sem hagytam, bármennyire fájt is a szívem, jönni a vérhez, amíg nem szóltam Teiresziásszal.

{Odüsszeia 11.84-89.)

Végül közelebb jön már a thébai jós, Teiresziász is, szép aranyos bottal, megízleli a sötét vért és mond néki igaz szót. Odüsszeusz elfogadja - és mint kiderül, meg is fogadja - a tanácsot, de marad még egy kérdése hozzá:

Most pedig áruld el nekem azt és szólj egyenes szót:

elhúnyt édesanyám lelkét látom szemeimmel;

ott ül a vér közelében némán, és a fiához

nem tud szólni, hiába van itt, meglátni se tudja;

mondd meg, uram, hogy anyám hogyan ismerhetne föl engem.

Teiresziász tüstént adta a választ:

Elhúnyt holtakból ha akárkit a vér közelébe engedsz, az majd megszólal s mond néked igaz szót; és ha a vért már megvonod, akkor visszairamlik.

vártam, meg sem rezzentem, s odajött az anyám és itta az éjszinü vért. Rámismert nyomban utána, és zokogó hangon hozzám szárnyas szavakat szólt:

»Drága fiam, hogyan érkeztél e ködülte homályba, hisz még élsz. S meglátni nehéz élőknek e tájat.«

{Odüsszeia 11.140-156.)

Családi beszélgetés után anyjáról-apjáról, felesége hogylétéről, fiának fejlődéséről, Odüszszeusz szívében fontolgatva akarta:

elhúnyt édesanyám lelkét a karommal ölelni.

Háromszor nekiindultam, vágyódva erősen, háromszor surrant ki kezemből, mintha csak árnyék s álom volna. Szivemben az éles fájdalom erre méginkább megnőtt, s szóltam szárnyas szavaimmal.

»Édesanyám, mért nem vársz rám, ki ölelni akarlak, hogy Hádész házában is egymás karja öleljen s még örömünkre betelhessünk a fagyos zokogással;

Vagy csak egy árnykép ez, mit a fenkölt Perszephoneia küld hozzám, hogy még keserűbben nyögve zokogjak?«

Szóltam; s édesanyám ezt mondta azonnal, az úrnő:

»0, jaj, drága fiam, legbúsabb-sorsu a földön, nem csal meg téged Zeusz gyermeke, Perszephoneia, csakhogy a földi halandók sorsa haláluk után ez: mert az inak nem tartják össze a húst meg a csontot, mindezeket megemészti a tűz, lobogó erejével,

50