Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Borzován Eszter- Azt lehetett tudni, ki volt a boszorkány? Nem. Hát, azt nem, hogy ki vót a boszorkány, senki se tudta, mer nem félt senki a boszorkány túl. Mer ha itt valaki félt valakitűi, akkor összefogott, akkor megkeresték, ki a. ...Szóval itt nem vót olyan hiedelem, hogy a boszorkányoktúl féljenek.- Lehetett a boszorkány ellen valahogy védekezni? Hát, állítólag, egyik azt mondta, hogy igen, a másik azt mondta, hogy nem igaz, hogy elvitték, csak kiapadt belőle, mer nem adott neki elég abrakot, hát ez is olyan vót, hogy ebbe a néphiedelembe én nem vótam benne. Mer akkor, mikor... beszéltek ott a boszorkányról.- És miket mondtak? Hát, csak azt mondták, hogy hát látták este, hogy leszállt a boszorkány a padlásnál. Oszt akkor szólt a szomszédnak, oszt akkor megfogták, oszt a szomszéd fiú vót. El akart lopni valamit... Elvitték a tejet, meg megrontottak valakit, hogy ha nem akarta, hogy elvegye a fia azt a másik lányát: „ mer boszorkány, mer megrontotta". Oszt nem tudta bebizonyítani senki. Szóval sokkal értelmesebb nép lakott itt, minthogy elhiggye a boszorkányságot.- És Juhásznéról tetszett hallani? Hát, szomszédom vót. Ott tanultam varrni, a menyénél. Annál a lakásnál, ahol Juhászné vót. Hát, én Juhásznét se néztem boszorkánynak. Mer Juhászné szóga vót valahon, valamilyen orvosnál, vagy valami kiszógáló. Szóval fizette, oszt vót neki négy gyermeke, oszt elmaradtak az urátúl, hát oszt ű avval az orvossal dolgozott. Hát ügyi, felszedte az ü tudományát, paradicsomszesz, meg mit tudom én, micsoda, de hitt benne, az egész község hitt benne, a Juhásznéba. Hát harmadik ház vót hozzánk. Anna néninek hitták, hát oszt, ha valakinek vót valami baja: „ menjetek Anna nénihez ”. De majdnem mindenkinek paradicsomszeszt adott. Hát oszt akkor meg olyan szép beszédje vót, katolikus vallású vót. Az olyan, meg hát a jó Isten meggyógyítsa. Sokat meggyógyított. Vagy hogyha belelépett egy szegbe, akkor Juhászné kivette, hát hogyne hallottam vón, mikor szomszédom vót.- Akkor egy orvosnál tanult? Bábáskodott is? Nem bábáskodott, hanem vót itt egy orvos, egy elég idős orvos, oszt annak vót a takarítónője... de Juhásznénak vagyona vót, hogy az nem vót erre rászorulva. Igaz katolikus asszony vót, minden nap a templomba járt, és egy értelmes asszony vót. És sokszor mondtuk neki, hogy ha kelés vót valakin, „na menjetek Anna nénihez ”. Hát Anna néni darázsfészekkel a kelést megkerítette, vagy adott rá zsírt, valamikor meggyógyult, valamikor nem. Azért mondom, hogy valaki hitt benne, valaki meg nem. De Juhászné nagyon, szóval olyan, ráfogtuk, hogy amit az orvosnál tapasztalt, azt használta fel az emberek javára.- Csinált rontásokat? Nem. Azt nem csinált se házasságbontást, se semmit a világon, az egy igazi istenfélő katolikus asszony vót. Vót neki négy gyermeke.- És ha valaki odament, hogy megrontották, tudott neki segíteni? Nem. Nem csinált semmit. Valaki odament, hogy hát idecsinálták a fiamat. Azt mondja: „ hát igyelj a fiadra, hogy hát ne csinálják oda. ” Azt mondja: „ akkor én is vigyázzak minden fiamra, hogy hova csinálják? ”. Nem, az nem avatkozott ilyesmibe. Az minden reggel templomba járt, hazajött, mondom, az ezt csinálta, hogy ha valakin kelés vót, vagy ezelőtt szokták mondani, darázsfészek, ezelőtt szokott lenni a vállán..., hát akkor adott rá ilyen gyógyszereket, de felírta, oszt a patikába kellett megvenni. Szóval nem olyat izéit, hogy csak ű csinált valamit, vagy ű kotyolt valamit.- Állatokat is gyógyított? Nem. Csak így embereket. Meg lelkileg. Ha így valaki el vót keseredve, oszt azt mondta, hogy hát mert ez a baj vagy az a baj. „ Győzd meg fiam, magad, mer nemcsak az a hibás, tebenned is lehet a hiba! ” Szóval ilyenekkel vigasztalta. De nem vót Juhászné olyan. Az nem vót se boszorkány, se megrontó, se megjavító. Hanem csak ilyen vót, hogy mint ahogy mondom.- Nem mondták rá, hogy boszorkány? Nem. Hát, legalábbis nem. Hát, ott laktunk a harmadik házba, én ott születtem.- Nekem őt mondták, hogy nagyon sok mindenhez értett... Nem igaz. Juhászné ehhez értett, mondom, hogy ha szömölcs vót, akkor arra szalicilos faggyút kavart. Most is tudom. Állott faggyút kevert össze szalicillel, de meg is mondta, hogy micsoda. Oszt akkor tette egy kis dobozba, hogy eztet rákötöte tiszta ruhával, oszt azt mondta, „ na ez három napig hadd legyen rajta, oszt elmúlik". Elmúlt. Azért mondták, hogy boszorkány. Pedig nem boszorkány vót... Vagy vót valakinek, hogy 292
