Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai a lába gombás vót... És elmentek hozzá, hogy „Anna néni, csináljon valamit". Azt mondja: „Drága gyermekem! Mossad lizoformos vízbe, és itt egy kis paradicsomszesz, evvel sűrűid meg, mikor lefele fekszel ” - ez vót a válasz. Hát, ez nem boszorkányság. Mer mindég mondtuk, hogy a paradicsomszeszt mindenre felhasználta. Az valamilyen gyógyszer vót, de azt is a patikába vették ki. Hát, ott laktam, ott lakott a fia, e kis lánya vót, most is él az unokája, Herdonné, Szálkán lakik. Hát, az se tud semmi mást rúla, csak a jót. Csak ezt, amit én. Mer vót az az egy kis unokája, meg elgondozta az urát, meg a gyermekei hazajártak.- Azt mondták, az egyik fia sánta volt... Nem. Hát Mihály vót, Bözsinek az apja, az vele lakott. Vagy ott lakott annál a háznál. Gyuri vót, az a tyukodin lakott, annak vót ott hat gyermeke. Az se vót sánta. Nem. Én szerintem én jobban ismertem ezt a családot, mint a többi... mert én ott tanultam varrni, a menyénél... Hát, ük is olyan viszonyba vótak, mint más, hon így, hon úgy, de semmi olyat nem tudok róla mondani, ami különböző lett vóna másokétúl.- Nem féltek tőle? Nem. Dehogy féltek. A kisgyermekek úgy mentek utána, mikor ment a Vásártéren hazafele mindég: „Anna néni, tessék mán nekünk énekelni vagy danolni valamit". Akkor vót ott ilyen csü kerítés... Oszt akkor mindég danolt nekik egyet, oszt mondta: „ Most mán menjetek haza szépen, míg anyu ki van, nehogy eltévedjetek, vagy nehogy jöjjön a csorda, oszt elgázoljon benneteket!’’. Ez vót... A templomon túl, a Kraszna-parton az első házba, ők meg ott laktak egy pár házra. De egyebet nem. Ha jött is hazafele, mindég adott egy pár szem cukrot. Hát, boszorkány nem vót, e biztos.- Volt más Ecseden, akire azt mondták, hogy boszorkány? Nem. Én legalábbis nem tudtam, hogy boszorkány valaki... Ezt mondták, de ezt is emiatt, mer az orvosok piszkálták a gyógyítása miatt. Mer hányszor vót, hogy valakinek nem gyógyult meg a sebje, orvosho járt, oszt azt mondta, eriggy Juhászného, majd az megcsinálja.- Akkor az orvosok haragudtak rá? Hát, nem, csak az orvosok mondták, hogy ne foglalkozzon vele. Hát, nem is foglalkozott, és nem is kért érte soha semmit. Mer annak mindene vót a világon, gyönyörű lakás vót... Viszont vagyona vót, mert családja, lánya, fia, a nem. Nem vót boszorkány.- Lehet, hogy irigyek voltak rá? Nem tudom, ki mondhatta rá, mert aki ismerte, aki arra lakott, a senkise mondta... Mondták, hogy menjünk el az orvoshoz, hát de nem vettük észre, hogy benne maradt egy szálka, ott, ahon belement a lábamba. És hát az orvoshoz éccaka mentünk, mert fájt, azt mondta, nem tud vele mit csinálni, azt mondja, megütöttem, vagy ki tudja. Na, majd szólt anyukám Juhásznénak, nézze már meg. Azt mondja, ki kéne venni azt a szálkát belőle, oszt akkor izélnék rá paradicsomszeszt meg ami gyógyszert én, két-három üveg kis kenőcsöt összekevert, egy kis dobozba bele: „ nesze kedves, kend be csak egy párszor, meg kösd be, meg ne szaladgálj a porba. ” Ennyi vót a vélem. Hát ez nem boszorkányság.- Mert a boszorkányok miket csináltak? Mit mondtak? Fogalmam sincs. Hát nem is féltek a boszorkánytól. Nem is hallottunk semmit. Olyanokról hallottunk, hogy aki lopott vagy rabolt, vagy valami, de az nem boszorkányság vót.- És azt nem tetszett hallani, hogy mivel járnak a boszorkányok? Nem. Mivel? Seprűvel?- Csengős-bongós szekeret is hallottam... Hát, mik ezt nem hittük... De ezt mondták? Hát, mondták, hogy hát mentek éccaka a zörgős szekérrel ezelőtt... Hát, csak ezt mondták, hogy elvitték a tejet a tehénbűi. Ezt mondták, hogy úgy vitték el, hogy ellopták a tehénnek a kötelét. Oszt akkor nem adta le a tehén a tejet... Hallottuk azt is, hogy ez is tud rúla, az is tud rúla, ilyesmit feketén hallottunk... Anna néni egyszer azt beszélte nekünk, kislyányok vótunk... mindig elmondta nekünk, hogy mi vót az istentiszteleten... Oszt kérdeztük, hogy Anna néni most mán mivel foglalkozik. Azt mondja: „A kertet átadtam a fiamnak, most mán ezzel nem foglalkozom, én hitbe élek. ” Oszt azt mondom neki: „Hátha egyszer valaki jól megverné az ablakját? ”. Azt mondja: „Adnék én neki! ”.- És ha elvitték a tehén tejét, utána csináltak valamit, hogy visszahozzák? Azt mondták akkor, hogy hát Csengerbe mentek, meg ide mentek, meg oda mentek tudós emberekhez. Hát akinek, mert rajtunk nem fordult elő. Osztán azt mondja, azt mondták, hogy hát forralják fel a tejet, tegyék 293
