Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
MakkayJános 5. kép A vitfalvai Szent László freskó részlete: a kun vitéz halála (Madas-Horváth 2008. 399. oldali alsó képe alapján) látható, a lélekvezető Hekaté kísérő állatai. A felső részen „ a halott Démétér-szerű trónoló alakja jelenik meg, mellette kis szolgálólány, két oldalán egy-egy szárnyas lény koszorút és szent szalagot nyújt át neki. Pillangószárnyuk jelzi, hogy ’psychék', a lélek emberi alakot öltött képviselői. ... A pillangót görögül, akárcsak a lelket, psych ének hívják, ... az éjjeli lepkeként tovaszálló psyché (e görög szó kettős jelentése, amelyek közül nyilván a ’lélek’ a korábbi, és a ’pillangó’ másodlagos, egyetlen más nyelven sem adható vissza)”... (Kerényi 1988. 109-110.) Nekem különösen tetszik az ördög két furcsa keze és két különös lába, amely a Magyar Anjou Legendáriumban nagy ragadozó madár (dögkeselyű?) hármas karma.30 Csak emlékeztetőül: a Legendárium egyik László-miniatúráján (6. kép) László király az oltár keresztjével védekezik, és azzal kergeti el a halott lelkére ácsingózó ördögöt, amely el is menekül (Ladislaus portabat crucem contra demonem) (Anjou Legendárium 1973. XLIV: 9. kép). Mégis az a valószínűbb tehát, hogy a két falfestményt eleneten a halott örökre eltávozó életleikét ábrázolták a festők? Dienes viszont valamiért már nem valósította meg ezt a régészeti kutatási tervét (pedig még 17 éve lett volna rá31)- Nem hagyott fel viszont 1975 táján sem a régészkedéssel! Elvégre egy honfoglalás kori sírban 6. kép Az Anjou Legendárium egyik László-miniatűrája: László király az oltár keresztjével kergeti el a halott lelkére ácsingózó ördögöt (Anjou Legendárium 1973. XLIV: 9. kép alapján) 30 A vitfalvai ördög karmosnak rajzolt lába téves értelmezés (László 1993. 125. kép, Madas-Horváth 2008. 398. oldali kép). 31 Ennek egyik okát abban látom, hogy Dienes István valamikor a nyolcvanas évek elején előadást tartott a Néprajzi Társaság egyik ülésén (az Eötvös Kollégium Könyvtárában, amelyen jelen voltam). Legjobb emlékezetem szerint a hallgatóság teljes értetlenséggel fogadta mondanivalóját, és Dömötör Tekla - szokásához híven - valóságos ostobasághalmazt adott elő hozzászólásában. Felteszem, hogy Dienest ez rettentette el a további kutatástól. 62
