Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Makkay János: A lélekhittől Árpád fejedelem sírjáig
MakkayJános első látszatra inkább mind amellett tanúskodnak, hogy a szabadlélek hiedelem csak a keresztény időkben enyészett el végleg. ” (Dienes 1978a. 176-181., 185.)27 28 Úgy vélem, Dienes István a kérdés eme részét végleges érvénnyel vázolta fel és oldotta meg. Véleményét megfelelően bizonyítják a XIV. századi Szent László-freskók megfelelő ábrázolásai a halott testét elhagyó valamelyik lélekről, feltehetően az életiélekről (lásd lentebb!). Dienes elemzéseiből világos az is, hogy az ősi finnugor-magyar ámyéklélek-képmáslélek kimutatásával szorosan a képmáslélek sokkal régebbi homéroszi fogalmához kötötte ezt a jelenséget, jóllehet kétségtelen, hogy homéroszi tanulságokat nem használt felP Nem vonnék le viszont olyan elsietett következtetést, hogy ezzel a munkásságával - amelynek keretében 1985-ig jelentek meg tanulmányai - nem régészeti tevékenységet folytatott. Egy 1980. július 30-án (Szent Jakab havának végén) nekem küldött levelében a következőket olvashatni: „Régen készülök írni egy dolgozatot a Halálról, most látom, hogy a Makkay Jancsi barátomnak írottak egy része akár e tanulmány részlete is lehet. ” A levél első részében az is ott van, hogy „az embereknek mindig homályos elképzelései voltak a halál utáni létről. A pogányoknak mégis meggyőződésévé vált, hogy az elköltözőitek testi mivoltukban vagy szellemi lényként valamiképp továbbélnek az Árnyak honában. ... Azt hiszem, ez volt a legemberibb, legelfogadhatóbb vélekedés a Halálról és az azt követő különös Öröklétről. Hogy a Földön való rövid életet miért követné valamiféle Örökkévalóság, ez megvilágítatlan marad, de egy efféle képtelenség alighanem hozzátartozik a hithez. - Nem vagyok bizonyos abban, hogy örülnék egy olyan Alvilágnak, ahol mindazokkal összefuthatok, akikkel e Földön is kapcsolatban voltam, ám ha ott is el lehet kerülni azokat, akiknek idefent hátat fordítottam, talán ez az állapot mégis elviselhető volna. ” Az „elköltözőitek testi mivoltukban vagy szellemi lényként” kifejezés kiválóan foglalja össze az ámyéklélek fogalmát, és egyben világossá teszi, hogy Dienes István ismerte Odüsszeusz (vagy akár Dante) alvilág-leírásának egyik tanulságát: „egy olyan Alvilág, ahol mindazokkal összefuthatok, akikkel e Földön is kapcsolatban voltam!” Kétségtelen tehát, hogy 1980-ban Dienes István tovább akarta kutatni az ámyéklélek-képmáslélek képzet ősi történetét, és minden bizonnyal elérkezett volna a homéroszi és finnugor-magyar lélekrendek összekapcsolásáig. Kutatásaiban bizonyára eljutott volna a hajdani Pozsony megyei Szentmihályfa templomának a Szent László legendát ábrázoló különös részletéig is, amelyen a lefejezésjelenetében a koronás László a kunt a hajánál fogja, miközben annak lelke a száján át egy meztelen figura alakjában távozik (László 1993. 218., 220. képek, Madas-Horváth 2008. 99., 383.). Dienes István hiányában most azután törhetjük a fejünket, hogy ez a távozó emberfigura a megölt kun életleikét vagy továbbélő képmásleikét akarta-e ábrázolni (3. kép). Mivel a képen az ember alakú lélek a szájon át távozik, minden bizonnyal az életlélekről (a utolsó leheletről) van szó. Feltételezem, hogy a jelenet nem a XI. századi besenyők vagy más sztyeppeiek, hanem a XIV. századi magyarság (tehát a freskófestők) hitvilágának egy fontos részletét jelenítette meg. Mint ilyen, a régi magyarság néprajzának mindmáig elhanyagolt, az illetékes nemzettudomány által még soha meg nem vizsgált részlete. Még nehezebbnek bizonyulhat a vitfalvai freskó hasonló jelenetének értelmezése: ezen a lefejezés mellett egy ördögöt látunk, aki a vállán viszi a megölt pogány kun kárhozatra ítélt lelkét (a fentiek szerint inkább életleikét, mint képmáslelkét) ábrázoló meztelen testet (4. kép).29 27 Dienes értelmezéseiben a lélekfogalommal kapcsolatos cselekmények időnként keverednek a fekete mágia cselekményeivel, a rontó bűvölésekkel (Dienes 1978a. 186-187.). 28 Vő. azonban a psziché-lélek említését (Dienes 1978a. 195.), amely az antik lélek-fogalom ismeretét kellően bizonyítja. 29 Ez a részlet László Gyula könyvében Hornyák László rajzán nem világos (László 1993. 125. kép), viszont jól kivehető Madas-Horváth 2008. színes képén a 398. oldalon. 60
