Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László hivatkozó elutasító levele. Persze ezzel az élet nem állt meg. Feleségemmel, Ildikóval egy orosz nyelvtanfolyam elvégzését követően sikeres középfokú nyelvvizsgát tettünk. Temesvári Ferenc barátsággá mélyült támogatásával elkészítettem a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárának csillagos buzogányairól írott cikkemet (Kovács 1971.). 300 óra építőipari „társadalmi munka” ledolgozását követően, Ildi munkahelyének elvi támogatásával befizethettünk egy önálló lakásra. Felkészültem a múzeumi alkalmaztatásom végére: mivel az egyetem előtt -1960. augusztus 26. és 1961. augusztus 31. között - egy évet a Könyvtárellátó Vállalatnál raktári segédmunkásként dolgoztam, ellátogattam az Állami Könyvterjesztő Vállalat személyzeti osztályára, ahol mint bölcsészdoktorrá avanzsált volt munkatársat kedvesen fogadtak, s felajánlották, hogy antikvár boltvezetői tanfolyamra küldenek. így már - bár Fülep egy értekezleten június 29-én megismételte, hogy augusztus 31 -vei megszünteti a szerződésemet - kissé megnyugodva indultam az egyhetes múzeumi kiállítási ügyelettel megszakított szabolcsi ásatásra, ahol befejeztem a tímári és folytattam a szabolcs- Petőfi utcai feltárást. Az inspekció idején hívatott a főigazgató, s váratlanul december 31-ig haladékot adott, így részt vehettem az elkövetkező magyarhomorogi ásatáson is,18 amelyet soha nem látott gondossággal készítettük elő. Talán ezért is alakult kabarészerűen az indulás. Szeptember 3-4-én Pistával a Magyar Nemzeti Múzeum személygépkocsiján(l) Komádiba utaztunk, s megegyeztünk a Belvízrendező Társulattal az „ásatási” brigád kölcsönzéséről. Berettyóújfaluban aludtunk, aztán visszatértünk Körösszakáiba, ahol sikerült egy budapesti útra teherautót rendelnünk. Végül hazafelé Horváth Bélával is megbeszéltük a tiszaörvényi lakókocsi átadását. A következő héten csütörtökön (szeptember 10-én) rendben megérkezett a körösszakáli teherautó, amelyet gyorsan megpakoltunk, de mivel — kérésünk ellenére — a vezetőfülkéje csak kétszemélyes volt, egészen Tiszafüredig csak a két ülés közötti motorháztetőn ülhettem. Horváth Béla táborában a sofőr kicserélte a lakókocsi egyik leeresztett kerekét a saját pótkerekével, aztán kihúzta a kocsit a templomdombra, majd hozzáfogott a világítás szereléséhez, s mint sejteni lehetett, eredménytelenül. Béla is besegített, majd egy autószerelő is, aki éppen a holtágban pecázott, de semmire sem mentek, ezért a felszerelést átraktuk a kocsiba, azt a sofőr bevontatta Tiszafüredre egy autójavítóhoz, visszacserélte a kerekét, és hazament Körösszakáiba azzal, hogy bármikor újra hívhatjuk. A füredi fürdőszállóban vettünk ki egy szobát, s este zárás után meg reggel nyitás előtt - egyetlen vendégként - csak mi fürödtünk: úsztunk a hideg és főttünk a kénes meleg vízben. Péntek reggel a postáról telefonáltunk: lemondtuk a komádi Belvízrendezőnél a munkakezdést, azután várakoztunk. A kocsi kereke és világítása végül csak estére készült el, de a postáról még sikerült szombat délelőttre újra megrendelnünk a körösszakáli teherautót. Szakáiból viszont szombaton a postán mégis üzenetet hagytak, hogy a kocsi csak vasárnap jöhet. Az üzenetet a városban járó Béla véletlenül tudta meg. Végül bármilyen hihetetlen, vasárnap délelőtt tényleg megérkezett a körösszakáli teherautó, s most mindketten a megrakott lakókocsiban zötykölődtünk Körmösdpusztáig. Ott előreültem, s könnyen megtaláltuk az ásatást a pusztában, ugyanis a magyarhomorogi tsz - a kifizetés ellenére - nem temette be a múlt évben kidobott földet, s így az messziről látszott. Már délután a Kónyadombon állt az előszobás/konyhás (négyágyas) nagy lakókocsi, amely lehetővé tette a helyszínen lakást. Ilyen „luxus” itt korábban nem volt. Miután a teherautó elment, Pistával késő estig rendeztük a felszerelést, hogy éjszaka már aludni tudjunk, s mire leszállt az est, a kimerült akkumulátor miatt csak a zseblámpáinkkal világíthattunk. Először vett részt az ásatáson Bánó Attila rajzoló, akit a szabolcsi ásatáson ismertem meg, továbbá Patay Pál, aki csak hétfőn érkezett, viszont Pista távollétében két napig vezette az ásatást. Hármunk 29-i végleges távozását követően kizárólag a rézkori temetkezések feltárásával október 3-ig 3 munkással 18 1970. szeptember 10-október 3.: TUKUFA 16 000 Ft, 3M munkás (10 Ft-os órabérrel), 370-390. sír. Kettőnkön kívüli résztvevő volt Patay Pál, valamint Bánó Attila rajzoló. A naplóban Dienes István megjegyezte, hogy a csekély összeget a korpusz támogatásból kellett kiegészítenie (Dienes 1971.). 34
