Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak
Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak hanem leírja, hogyan kellett volna helyesen mondani, írni az általa helytelenített kifejezéseket. Teszi mindezt élvezetesen, csöpp iróniával, s ha kell akár önkritikával. Igazi nyelvművelőként saját gondolatait a köznapi beszédből, az írott és elektronikus sajtóból vett példákkal, bő szakirodalmi anyaggal támasztja alá (RAcz 2006. 248., RÁcz 2009. 311.). Pedagógiai témakörben írott munkái (ne feledjük ez a másik szakja a magyar mellett) nagy felkészültségről és hatalmas szakmai tudásról tesznek tanúbizonyságot. Bőséges pedagógusi tapasztalata, a világ dolgait kritikusan szemlélő egyénisége, hite munkája fontosságában átsüt ezeken az írásokon. Riportjai, elemző munkái, Coméniusról szóló írásai, recenziói méltán számot tarthatnak a szakma figyelmére. Ünnepi beszédei, verselemzései és verstani alapismereti munkája a művelt, mestersége minden csínját-bínját ismerő magyartanárt szólaltatják meg. írásai nem „tankönyvízűek”. Érthető, világos, olvasmányos minden érdeklődő számára (RÁcz 2006. 248.). „A közéletről szóló írásai egy valódi magyar értelmiségi elmélkedéseit, határozott véleményét és a magyar nép, Magyarország érdekeit mindig előtérbe helyező gondolkodó álláspontját tükrözik." (Füle 2006. 187.) Ezekben az írásaiban a vélemény bátor és őszinte kinyilvánítása, a jobbító, tanító szándék a legszembetűnőbb. Bátran, köntörfalazás nélkül tárja fel a hibákat, olykor komoly filozofikus tételekben elmélyülve helyettünk is elmondja - sokszor igen keményen -, mit gondol a jelen és múlt hazai közéletének jelenségeiről, párhuzamairól, szereplőinek magatartásáról. Nem rejti véka alá véleményét akár politikai csatározásokról, rasszista megnyilvánulásokról, kisebbségi ügyekről, közpénzek felhasználásáról ejt szót. Úgy bírál, hogy közben utat mutat. Nyilvánvaló, hogy a pedagógus ilyenkor sem tagadhatja meg önmagát. A közéleti írás nem öncélú tevékenység. Nem kívánja, hogy feltétlen úgy lássuk a világot, mint ő, de elvárja, hogy meghallgattassék. Minden írásában fellelhető a tisztelet mások meggyőződése iránt, de megkívánja a viszonzást. Aktuális politikai kérdésekben is kimondja véleményét, senkit nem sértve őszinteségével. Elgondolkodtató, gondolatébresztő írások ezek (RÁcz 2006. 248.). A Tiszaújvárosi Krónikában a város közéletével foglalkozó írásaival igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a közös erővel megszépített, felépített, a városlakók jó közérzetét biztosító parkok, tavak, játszóterek vagy akár útjelzők megóvása nem csupán az ezért fizetést kapók feladata, hanem közös ügy. Örömmel tudósit az együtt töltött, békés ünnepekről, az itt élők kiemelkedő vagy éppen hétköznapi sikereiről. Boldogan osztja meg olvasóival a városban felfedezett szépségek felett érzett örömét, majd fájdalmas hangvételű, de hitet sugárzó rekviemet ír a Tiszáról. írásai nyomán egy szerethető, élhető várost fedezhet fel az olvasó. Szinte biztosak lehetünk abban, nem egyedül ő érzi úgy, hogy Tiszaújvárosban jó otthon lenni (RÁcz 2009. 312.). Tanár úr az idén ünnepelte 70. születésnapját. Köszönet érte, hogy értékes kéziratait nagylelkűen a Jósa András Múzeum Irodalmi Gyűjteményének ajándékozta! Szeretnénk, ha továbbra is megtisztelne minket bizalmával, és eljövendő munkásságának anyagát is gyűjteményünk őrizhetné. Ehhez kívánunk jó egészséget, töretlen munkakedvet és hosszú, boldog életet! Irodalom Füle 2006. Dr. Füle Sándor: Halászi Aladár: Magvak a porban. In: Módszertani Közlemények tanítók és tanárok számára 46: 4. Szeged 2006. 186-187. Halászi 1998. Halászi Aladár: Önéletrajz 1998. JAM Irodalmi Gyűjtemény 2010.1.3.1-5. 357
