Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Irodalomtörténet és nyelvészet - D. Rácz Magdolna: Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak
Egy kortárs tanár-író adománya a Jósa András Múzeumnak de már csak én hiszem, hogy jól harcoltam, a régi emlék... Igaz se volt talán, hiába gondolok rá meghatottan, e kard csupán kereszt emlékem halmán. Az énekünk is másként zengett akkor, ma már hatalmába kerít az aggkor. Nem áshatom ki hadba menni újra, halálmadár kuvikol markolatján, kinek dermesztő szél játszik a tollán, s huhogva sírba indulómat fújja. Tövisre szúrva Tövisre szúrva száradok, mint gébics csőrrel nyársalt darázs, kit ott felednek s nem jön varázs, hiába múlnak századok. Tü hegyén vonaglik lelkem, testem eső cserzi, nap, a szél, sorsomról már senki sem beszél, csak a biztos vég van velem. Kincsem Egykor biztos helyen tudtam, szebb napokra tartogattam... Kábán koplalt ezer hetem mind-mind neki köszönhetem. Jaj, a kincset kitakartam, rozsdáját is levakartam, mégse fénylik, csak hunyorog, nem is cseng már, kőként kopog. Hogy rejtettem, mint féltettem, életemet is rátettem, íme élek, de az a kincs meg se volt tán és sehol sincs. Aforizmáiról Serfőző Simon, József Attila-díjas költő, a következő gondolatokat írja: „Az aforizma sűrítmény, amelyben egy élet összegyűlt tapasztalatai összegződnek, s szerzőjüktől átfogó szemléletmódot, eszmeiséget, paradox gondolkodást követel. Hűen vall szerzőjük nézeteiről, erkölcsi normáiról. Halászi Aladáréról is természetesen, akiben - e gyűjtemény alapján - egy meditáló-353
