Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László magyarhomorogi ásatáson,14 amelynek előkészületeiben ekkor lényeges változás történt. Horváth Béla felajánlotta a Magyar Nemzeti Múzeumnak a tiszafüredi múzeum kertjében tárolt, s a lelőhelyre szállítva ott ideiglenesen felállítható/szétszedhető barakkját. Horváth Bélával a gondosan kidolgozott szállítási terv szerint 8-án (hétfőn) Tiszafüredre utaztam azzal, hogy ott várom be Pistát és a Magyar Nemzeti Múzeum asztalosát, Juhász Pált a felszerelést a Magyar Nemzeti Múzeumból szállító teherautóval. Miután az ígért teherautó reggel nem érkezett meg, csupán délután indulhattak egy másikkal, de annak a vezetőfülkéjébe csak egy ember fért, s az az asztalos kellett legyen. Magam a Magyar Nemzeti Múzeum hatalmas, gyönyörű 350 cm3-es, négyütemű, Junak márkájú lengyel motorkerékpárján Bélával utaztam volna, de a motor javítása az ígéret ellenére nem készült el, így ő ez ügyben Tiszafüreden maradt. A teherautó a házelemek felrakása után csak este indult el az ásatási helyszínről, s a sofőr - itt már nem félve az ellenőrzéstől - engem is felvett a vezetőfülkébe Juhász mellé. Olyan lassan haladtunk, hogy a sötétség beálltával a sofőr nem vállalkozott a további vezetésre. Ezért megálltunk a Hortobágy közepén, s amennyire az árok engedte, egy kicsit félrehúzódtunk az út szélére. A teherautóról lerámoltunk mindent, amin feküdni lehetett, azután esőkabátot húzva a fejünkre a rengeteg szúnyog miatt, az útszélen aludtunk el. Másnap viszont minden nehézség nélkül érkeztünk meg irányításommal Körmösdpuszta felől a Kónyadombra. Másnap a Magyar Nemzeti Múzeum asztalosa, Juhász Pál összevarázsolta az elvetemedett vasvázú és vaskeretes oldalfalú házikót, amelynek kisebbik szobájában tárolhattuk a felszerelést és a becsomagolt csontvázakat, a nagyobbikba pedig behúzódhattunk rossz idő esetén. András ekkor már nem volt velünk, de a Dienes-Horváth- Pónyai-Kovács négyes mellett először újból megjelent több későbbi szezon állandó résztvevője, az akkor már másodéves régészhallgató, Nagy Anikó. A munka 10 munkással rendjén haladt, de a vége izgalommal járt: a helyi tsz ugyan egy pótkocsis zetorral bevontatta a faluba a felszerelést és a Juhász által szétszedett házat, de a tsz-elnök az utolsó előtti napon lemondta a megrendelt budapesti fuvart. Nem lehetett vele egyezkedni, pedig Pista még a VB-titkámál is reklamált. Végül csak a berettyóújfalui Teherfuvarozási Vállalattól (TEFU) sikerült telefonon másnapra teherautót szereznie. Az autó pénteken (9-én) szokás szerint nem érkezett időre, Pista ki sem tudta várni, hanem délben elutazott. Többszöri telefonos érdeklődést követően szürkületkor állt meg a teherautó a házunk előtt, és sebtében összehívott embereink segítségével felrakodva csak éjfélre értünk Budapestre. A rakományt csak másnap szedtük le a platóról a Magyar Nemzeti Múzeum udvarán. Egy hét elteltével Tiszaeszlárra utaztunk újra kettesben, ismét vonattal szállíttatva a felszerelést, és nyugodt munkával befejeztük az 1965-ben megkezdett leletmentést (Dienes 1967a.). 9. kép Pónyai Sándor, Kovács László és Juhász Pál asztalos (1966) 14 1966. augusztus 8-szeptember 9.: TUKUFA 20 000 Ft, MNM 8000 Ft, 4—10 munkás és 1 vízhordó, 146-220. sír. Kettőnkön kívüli résztvevő Horváth Béla, Nagy Anikó másodéves régészhallgató, Pónyai Sándor technikus, Juhász Pál asztalos (Dienes 1967.). 28
