Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról 1967-ben Pista vezetésével már minden múzeumi munkából kivettem a részem a Középkori Osztályon. Ekkor készült el a Történeti kiállítás, bevezető részében néhány honfoglalás és kora Árpád-kori tárlóval, s a rendezés közben Pista lemezjátszóján frissen szerzett erdélyi népdallemezeit, valamint a Zsuzsa hozta Orff: Carmina Buranáját hallgattuk. Kivételes feladatként Horváth Bélával felszállítottuk Győrből a kiállításra a Szent László-hermát. A jobb idő beköszöntével sorra bíztak meg leletmentésekkel, közöttük első jelentősebb ásatásom első szakaszával Nagytarcsán. Majd a képes szótár készítése meg az egyetemi doktori dolgozatom lándzsáinak adatgyűjtése közben újból elérkezett a magyarhomorogi ásatás ideje.15 Ismét léptünk egyet a komfort dolgában, mert a Magyar Nemzeti Múzeum udvarán az Autóközlekedési Vállalattól (AKÖV) rendelt és megrakott teherautóhoz - félnapi villanyszerelést követően - hozzákapcsolhattuk a múzeum általunk csak cirkuszkocsinak titulált, egyhelyiséges lakókocsiját. Én utaztam a teherautóval Tiszafüredre, mert korábban már eltöltöttem itt egy hetet a templom körüli temető feltárásán, tehát ismertem a Tisza holtága melletti helyszínt, ahol Horváth Bélától-aki később a Junakkal ismét részt vett a kónyadombi feltárásban - át kellett vennünk a „Tisza-И” munkálatoknál általa használt felszerelés egy részét. Ezután szokatlan módon, estére minden nehézség nélkül megérkeztünk Magyarhomorogra, Szilágyi Margit néni háza elé, s másnap ez a teherautó „cirkuszkocsinkat” még a Kónyadombra is kihúzta. A háromablakos kocsiban jól el tudtunk helyezkedni, és elfért mindenünk: volt benne egy sodronyos ágy, egy szekrény, asztal és 4 szék, sőt egy ládára állítva turista gázfőző is került, így főzni is tudtunk: Béla rakott krumplit, pörköltet, Anikó paprikás krumplit, lecsót, Pista őszi ötödéves gyakornoka, Bende Ildikó pedig a legelőn maga szedte mezei csiperkével gyakorta gombás tojást. Ebben a szezonban több hétvégén a faluban maradtunk, átsétáltunk a komádi piacra, el-elj ártunk fürödni a Sebes-„Körözs-”re. Felejthetetlen élményünk maradt, amikor egy vasárnap este Pista és Pónyai „Sanyo” átkerékpározott a körösszakáli bálba, s a hazaúton Pista egy mély árokba hajtott, ahol a szemüvegét és a Picutól kapott bicskáját elvesztette. Másnap esett az eső, dolgozni nem lehetett, ezért néhány munkással hosszan végigkeresgéltük a Pista javasolta árokszakaszt, és mindkettőt megtaláltuk. Egyébként az ásatást többször meg kellett szakítani, például egyszer azért utaztunk néhány napra vissza Budapestre, mert londoni magyar művészeti kiállítási anyagot kellett csomagolnunk. A feltárás közepe táján annyira összegyűlt a szelvényekből kidobott fold, hogy Komádiba motoroztunk egy tolólapátos zetort bérelni, de a megbeszélt napon hiába vártuk késő estig a lelőhelyen a gépet: nem jött. Másnap Komódiban kiderült, hogy a tsz-elnök utólag megtiltotta a bérbeadást, csak épp erről minket nem értesített. Ezután Pista egy napot gépszerzéssel töltött - sikertelenül. Budapesti tartózkodásunk idején (szeptember 13-17.) a debreceni kollégákat hívta segítségül, ezért 18-án Pistával Debrecenbe utaztunk, ahol Módy György tanácsát követve a Vízügyi Igazgatóságon végre sikerrel tárgyaltunk: egy Magyarhomorog környékén dolgozó gép átirányítását ígérték meg 21-éré. Kora délután indultunk busszal Homorogra, de az útközben elromlott, s csak késő este érkeztünk meg a szállásunkra, ahol Bende Ildikó várt minket, aki Gyomán keresztül érkezett. A jelzett napon egy munkásunk várta a gépet, de az nem érkezett meg, sőt egy délutáni telefonból kiderült, hogy szállítóeszköz híján nem is fog megérkezni. Újólag azt ígérték, hogy a távozásunk utáni héten végzik majd el a föld betúrását. 22-én befejeztük a terepmunkát, és a helyi tsz egyik zetorjával bevontattuk a lakókocsit a lelőhelyről. Mivel pedig a berettyóújfalui AKÖV csak 25-re ígért autót, szombaton Pistával Debrecenbe utaztunk egy Módy Györggyel és Mesterházy Károllyal folytatott korpusz megbeszélésre, majd Ártándra mentünk megtekinteni az ottani Árpád-kori falu mentési 15 1967. augusztus 17-szeptember 13., 18-25.: TUKUFA 30 000 Ft, 7-10 munkás, 1 vízhordó; 221-285. sír. Kettőnkön kívüli résztvevő Horváth Béla, Bende Ildikó ötödéves gyakornok, Nagy Anikó harmadéves régészhallgató és Pónyai Sándor technikus, továbbá vendégként Dávid Katalin (Dienes 1968.). 29
