Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)

In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról

Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról áttekinthetően lehetett tárolni. Ugyancsak megrendelt a szablyák, szablyamarkolatú kardok és kardok tárolására alkalmas hosszúságú nagy dobozokat. Mindezek leszállítása után három újdonsült gya­kornokával, azaz Bálint Csanáddal, Andrással és velem hozzáfogott a honfoglalás kori gyűjtemény revíziójához és raktári rendezéséhez. A múzeumi leltári számok sorrendjében kezdtük a munkát és haladtunk tovább. Pista napról napra előkészítette a leltárkönyveket és a szükséges szakirodalmat, amellyel kivonultunk a „Lapidárium”-ba, a gyűjteményt őrző földszinti raktárba, és a felügyelete alatt sorra vettük a leleteket, elosztottuk őket a gyüjtődobozokba helyezett alkalmas méretű doboz­kákba, egyenként mindegyikükbe cédulácskát gépeltünk a lelőhely nevével, a sírszámmal, a tárgy nevével és leltári számával, majd András egy széles fejű redisztollal felírta a legfontosabb adatokat egy papírcsíkra, amelyet végül méretre vágva és lesarkozva a gyűjtődoboz előlapjára ra­gasztottunk. Ennél hasznosabb múzeumi-szakmai gyakorla­tunk nemigen lehetett volna, hiszen munka közben Pistával és magunk között egyaránt megtárgyaltuk, megszemléltük a leleteket. Sohasem volt olyan tárgyismeretem, mint akkor. A munka végeztével pedig mindannyian elégedetten szem­léltük az üvegajtós szekrényekben katonás leltári rendben sorakozó, kitünően áttekinthető dobozok sorozatát. 1966 döntő változást hozott az életemben. Pista kijárta, hogy szeptember 16-tól háromhavonta megújí­tani remélt tudományos kisegítői munkaszerződést kap­hassak a Középkori Osztályon, mégpedig velem végzett évfolyamtársnőmmel, Lovag Zsuzsával együtt, mivel András a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudo­mányi Kutatóintézetében szerzett magának állást Ne­meskéri János (1914-1989) mellett. Feladatunk „A kö­zépkori Magyarország településtörténete” című gyűjtemé­nyes munka tervezetének előkészítéséhez segédanyag­nak szánt rajzos honfoglalás és kora Árpád-kori, illetve középkori szakszótár elkészítése volt.13 Ezt megelőző­en, már a leendő állás reményében vettem részt a nyári 8. kép Pálóczi-Horváth András, Bálint Csanád és Kovács László (1963) 13 A szótár vázlatának furcsa sorsát kései változatának előszavában foglaltam össze: „E rajzokkal kísért névszólista első változatát Dienes István munkatársaként és megbízásából 1966 67-ben készítettem el (párban S. Lovag Zsuzsával, aki a középkori megfelelőjének kidolgozását kapta feladatul) azzal a céllal, hogy a honfoglalás kori leletek corpusának éppen megkezdett munkálataihoz egységes alapul szolgáljon. Sajnos, a mindössze egy példányban összeállított, s rövid leírásokból és a hozzájuk tartozó rajzocskákból álló szótár sem nyilvános, sem lektori véleményezést nem kapott, sőt az MNM-ben kal­lódó kézirata is csak a nyolcvanas években került elő. 1984-ben, immáron Bezeczky Tamás [az akkor az MNM számítógépes dokumentációját tervező régész\ felkérésére, újabb változatát írtam meg éspedig azért, hogy az MNM leltárkönyveinek ter­vezett számítógépes feldolgozásakor a 10-12. századi magyar leletanyagot is elfogadott nevezékrendszer alapján vegyék fel. A néhány példányban sokszorosított munkát általános szakmai megvitatásra szántuk, de bírálóinak (?) általam ismeretlen köréből mindössze két vélemény jutott vissza 1985-ben hozzám: Kiss Attila inkább elvi jellegű állásfoglalása, valamint Mesterházy Károly részletesebb hibajegyzéke.” 1993 februárjára készített újabb változatom célja az volt, hogy az akkor ko­molyan tervezettnek látszó „leletkataszter munkatársait vállalt címszavaik írása közben az alább közreadott szövegben és képben fellelt hibák kijavítására sarkallja, mert ily módon összeállhat a leletkataszter mellékleteként megjelentetni kívánt, s mindannyiunk által elfogadott, többnyelvű (!) megnevezésekkel kisért, s a lehetséges rekonstrukciókat is bemutatható tí­­pustábla-sorozat. ” (Kovács 1993.) Nem hagyhatom említés nélkül, hogy nem kevés elkészült adatgyűjtés és néhány rész­összefoglalás ellenére a leletkataszter tervezett formájából nem lett semmi. 27

Next

/
Thumbnails
Contents