Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Kovács László Ekkor már annyira megerősödött a barátságunk, hogy néhányszor meglátogattam Pistáékat mind a Várna utcai, mind a Gvadányi utcai lakásukon, s gyakran együtt jártunk ki Dienesnével (Picuval) és a Magyar Nemzeti Múzeum rotaüzemének vezetőjével, Dajbukát Gergellyel a Fradi focimeccseire. Picu zöld-fehér zászlót, Pista hatalmas kereplőt cipelt. Együtt futottunk szinte a falhoz tapadva, amikor egy Fradi jégkorongmérkőzést követően lovas rendőrök kardlapozták a menekülő nézőket, és kiabáltuk rekedtre magunkat a 9. Női Kosárlabda Európa-bajnokság döntőjén. Dajbukát ajánlatára Andrással rendbe tettük az említett rotaüzem egyik szobájának galériáján összedobált kiadványok halmait, aminek díjazásaként sorozatot kaptunk a Régészeti Füzetek példányaiból, s a Magyar Nemzeti Múzeum egyéb rotaüzemi publikációiból. 1965 nyarán12 már úgy készültünk a szokásos magyarhomorogi ásatásra, hogy az az ötödévi féléves kötelező múzeumi gyakorlatunk része lesz. Ismét megelőztük egy nappal Pistát azzal a feladattal, hogy a felszerelést a körösszakáli vasútállomásról átszállítsuk, illetve tapogatóddzunk munkásügyben. Másnap (13-án, pénteken) Pista, harmadnap Pónyai Sándor is megérkezett, s 5-8 munkással megkezdhettük a munkát. A következő héten Patay Pállal és Horváth Bélával egészültünk ki, aztán kit-kit különféle ügyekben visszarendeltek Budapestre. Folyamatosan csak magam maradtam. Végül négyheti munka végeztével András vezetésével még Szabadkígyóson végeztünk kettesben leletmentést (Pálóczi-Horváth 1966.), majd Pista magával vitt a rövid tiszaeszlár-dióskerti leletmentésére is (Dienes 1966a.). Az utóbbi feltárás igen barátságos körülmények között zajlott. Minden reggel frissen kifőzött kávéval és háromféle szósszal variált NDK-s heringfilével költöttem Pistát, aki a mindkettőnknek előre bevásárolt konzervét kényszerből, de belenyugvó undorral ette meg. Nem csoda, hogy a cukrászdában a hűtőszekrényben minden estére friss krémest tetettünk félre kárpótlásul. András nem lévén ott, Pista bontott és fotózott, a rajzolást pedig én vettem át. A gördülékeny munkát azzal jutalmaztuk, hogy hetenként egyszer kibicikliztünk egy Tisza bal parti csónakos révészig, aki kerékpárunkkal együtt átvitt minket a jobb partra, s ott a gáton szép csendesen beszélgetve bekerekeztünk Tokajba, hogy megvacsorázzunk és borozgassunk. Mivel késő este a csónakos már nem járt, hazafelé Rakamaz és Tiszanagyfalu felé jót kerülve tértünk meg kerékpárlámpáink pislákoló fénye mellett a teljesen kihalt, sötét úton. Egyébként ismét találkoztunk Huszár Pistával, és ekkor ismertem meg Nyíregyházán Dienes Pista szüleit is. Bár Pista hagyott nekünk elegendő időt a szakdolgozat készítésére, hasznos múzeumi feladatot is talált, amelyre már maga is régóta készült. Jóval korábban megtervezett és megrendelt egy dobozrendszert: 20x27 cm nagyságú mélyebb (7 cm) és sekélyebb (4 cm) fedeles gyűjtődobozokból, valamint ebbe illő feles, negyedes, tizenhatodos méretű és apró (3x3 cm) dobozkákból, amelyekben a leleteket fajtájuk és leltári számuk szerint, keveredés nélkül, s egy szempillantással 12 1965. augusztus 12-szeptember 9.: TUKUFA 20 000 Ft, 4-10 munkás és 1 vízhordó, 97-145. sír, hármunkon kívüli résztvevő Horváth Béla, Patay Pál és Pónyai Sándor technikus: Dienes 1966. 7. kép Kovács László, Vékony Gábor és Pálóczi-Horváth András (1964) 26
