Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai- Hazajáró szellemekről...? (6): Meghalt, annak a szelleme hazament. (5) : Itthon járt. (6) : Meg régen volt az asztaltáncoltatás... A régi öregek csinálhatták... összejöttek kártyázni éjszakánként a férfiak. Csak nem tudjuk, hogy kik vagy hogy. (5) : Nem élnek már azok... (6) : így hallottuk, hogy a szemével megbabonáz minket, és akkor szaladtunk. (7) Az adatközlő 1941-ben született, görög katolikus- Mondták, hogy régen sokat jártak jósolni a cigány asszonyok... Igen, Eszti néni, cigány asszony sokat jártjósolni. Hát én csak ezt az egyet tudom, Eszti néninek hítták. Házakhoz járt így jósolni. Tenyerébüljósolt, meg mit tudom én, még mi is kellett neki hozzá. Én nem jósoltattam sose. Vótak olyanok, akik rendszeresen jósoltattak. De én nem vótam nagy híve.- Olyanról tetszett hallani, aki tudott gyógyítani itt Ecseden? Igen, vót egy öreg néni, Juhászné, így hítták. Lehet, hogy azt mán mondta is valaki. Juhászné, az nagyon tudott. Az sebeket is tudott gyógyítani, mindenféle rossz, elvetemült sebeket meggyógyított. Juhász Mihályné vót, azt hiszem. Lent lakott, ott a gödör, ahon van egy ilyen, ott még mindég megvan egy ilyen gödör... legszélén, egészen a Vásártéren túl...- О volt a leghíresebb? U vót a leghíresebb, igen. U gyógyító vót. Nem csak, de tudott amúgy jósolni is, meg még azt mondták, rontani is tud.- Akkor azt is mondták rá, hogy boszorkány volt? Igen, boszorkány. Azt mondták neki. Amikor tették lefele a sírba, kiborult a koporsó. Amikor tették lefele, kiborult, nem mert hozzányúlni senki se. Mert azt híresztelték, hogy ha hozzányúl valaki, akkor ráhagyja a tudományát. Oszt nem nagyon merték megfogni még a koporsóját se. Addig szerencsétlenkedtek, kiborult a koporsója, hogy eltemették. Nem vótam a temetésen, pedig az mán egész későn halt meg, még én is emlékszem rá...- Kire mondták azt, hogy boszorkány? Hát, aki tudott jósolni, akkor tudott, azt mondták, ezek előtt rontani is tudtak.- Azt hogy? Hát rontani... el kellett menni, oszt valamit oda kellett adni, még olyat is csináltak, hogy ha nem akarta a fiú elvenni, hozzárontatta magához a lány a fiút. Hogy vegye el. Akkor az elvette. Hány vót ilyen itt! Hát sokan mesélték. Macska képibe jártak a boszorkányok, meg seprűn jártak, éccaka, éjfélbe, de azt mondták, éjfélbe vót nekik a, éjféltül két óráig. Hát ilyeneket mondogattak. De én nem láttam sose boszorkányt. Ezt az egy jósnőt, de ez is tudott rontani.- Féltek is tőle? Vót, aki félt is tűle. Nem nagyon. Nekem vót egy testvérem, Ica. Egy nagyon nagy csúnya seb jött a lábára, a gyógyította meg neki. És azt mondta, rontásba lépett.- Meg tudták mondani, hogy ki volt az, aki megrontatta? Nem, azt nem mondta meg. - De tudta? Azt mondta, tudta, de nem mondta meg. De emlékszünk is rá, hogy tanált egy szép nagy piros almát, oszt beleharapott. És azt mondta, a vót a rontás. Talált egy szép piros almát, oszt beleharapott, oszt azt mondta, az rontás vót. Keresztutcára ha lelöktek valamit, ilyet a keresztutcára tették, az ilyeneket. Hát ügyi, mint kislyány vót, felkapta, oszt beleharapott... Ezelőtt ilyeneket csináltak valamikor.- Hogy lehetett ez ellen védekezni? Hát ezt csak úgy, hogy ha elment a másikhoz, oszt meggyógyította. Ez az asszony, ez tudott, aki ilyesmivel bajolt, az mindég elment Juhásznéhoz. Juhászné tudott mindent. Mán a vót a legerősebb. Vót itt több is, csak azt mondták, a vót a legerősebb, aki aztat nem nagyon tudták felülmúlni. Ü vót a legerősebb.- És a többiekre tetszik emlékezni? Hát, nem érdeklődtem utána, nem is tudom, vót sok idős asszonyra mindég azt mondták, hogy boszorkány. Hogy olyan vót vagy nem vót, hát ki tudja. Férfiak nem vótak boszorkányok, csak nők. Azok vótak, csak 281
