Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
In memoriam - 80 éve született dr. Dienes István (1929-1995) régész, múzeumigazgató - Kovács László: Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról
Régimódi történetek egy hajdani tervásatásról ásatását, amelyben a X. századi honfoglaló hagyaték egyik legszebb lelete, a karmaiban egy-egy kis madarat tartó, kiterjesztett szárnyú ragadozó madár ábrázolásával ékes, aranyozott ezüst hajfonatdísz-korongpár is előkerült. Mi a munka befejeztével Körösszakáiból küldtük tovább vonaton a felszerelést Rakamazra, ahol eredményes munkát végeztünk (Dienes 1964a.), s eközben megismerkedtünk a község emblematikus alakjával, Huszár István festőművésszel, iskolai rajztanárral, aki osztályaival rendszeres ásatási látogatónkká, esténként pedig vendéglátónkká, nekem meg hajnalba nyúló sakkpartneremmé vált. Pista a borát kortyolgatva is alig bírta türelemmel konok revánsvágytól hajtva egymásba fonódó, s csaknem mindig Huszár Pista győzelmével végződő játszmáinkat. Egyik tréfáját sohasem felejtem el: megérkezvén hozzá, mosolyogva ajánlotta, hogy a vendégfogadó pálinkát egyetlen hajtásra igyuk ki. Megtettük, s miközben mi csaknem megfulladva, tátott szájjal kapkodtunk levegő után, Huszár a hasát fogta nevedében. Aztán elárulta, hogy a nekünk szánt adagba cseresznyepaprikát áztatott. Ez volt az az ősz, amikortól kezdve sokáig szerencsém volt évente többször is Tokajba látogatni. Most is kerékpárra pattantunk Huszárral négyen, és a kis halászcsárdában ettük a szertartásos halászlét és túrós csuszát, természetesen a borról sem feledkezve meg. Autóforgalom alig volt, ezért hazafelé az út közepén többnyire összefogódzva énekelgettünk, sőt a mi Pistánk vezényletével egy-egy festőmodellnek szerenádot is adtunk, amelynek Magyarhomorogon is mindannyiszor előadott kedvenc nyitódarabja a „Jártam ablakid alatt egy holdvilágos éjjel...” című remekmű volt. Az őszi félévben harmadéves régészhallgatóként szakdolgozati témát kelled kémem. A szablyákat, baltákat és lándzsákat tárgyaló honfoglalás kori fegyvertörténetet választottam egy korábbi szemináriumi dolgozatom nyomán, amelyet László Gyula professzor úr kedvezően fogadod. Ettől kezdve megszaporodtak az anyaggyűjtési célzatú múzeumi látogatásaim a Középkori Osztályon Pistánál, s a Fegyvertárban másik önzetlen segítőmnél, Temesvári Ferencnél (1931-2006). Ekkorra már kedves ajánlással megkaptam Pista publikációinak különnyomatait, s ezt a szokását mindvégig meg is tartotta. Boldog voltam, amikor idővel magam is viszonozni tudtam. Az 1964-es magyarhomorogi szezon11 magáneseményei már elhalványultak bennem. Ekkor András mellett Vékony Gábor (1944-2004) is részt vett az ásatáson, s először jelent meg Pista magyar nemzeti múzeumbeli kollégája, Horváth Béla. 17-én (hétfőn) én magam utaztam a munkástoborzás megkezdésére, másnap Patay Pál és András is megérkezett, s a feltárást Patay vezette. A hétvégeken általában egyedül maradtam a faluban, hogy a hétfői munkakezdéskor jelen legyek. Pistának csak szeptember 1-jén (kedden) sikerült leutaznia, s egy hétig kedesben, illetve Vékony Gáborral kiegészülve dolgoztunk. Sajnálatos meglepetésként a munka nemsokára félbeszakadt, ugyanis 8-án (kedden) a helybéli Kossuth Tsz elnöke levélben közölte, hogy 10 munkásunk közül a 9 tsz-tagot másnaptól nem engedi tovább dolgozni. Pistának hosszas tárgyalással csak annyit sikerült elérnie, hogy a munkásokat szombatig megtarthattuk. Mivel a célhitelkeret egy része így megmaradt, ismét Rakamazra küldtük a felszerelést, majd egy hét kihagyással Andrással hármasban két megmaradt temetkezés feltárásával befejeztük az elmúlt évi leletmentést Huszár Pista legbarátságosabb pártfogása mellett (Dienes 1965a.). Innen nem utaztunk haza, hanem ismét András előkészületeit követve Karancsaljára vonultunk át, ahol a Lapostető nevezetű apró „fennsíkon” egy teljes hétig hiába kerestük az 1938-ban előkerült honfoglalás kori lovas férfisír vagy temetője nyomait, holott több hajdani szemtanú is helyszíni útbaigazításokat adott (Dienes 1965в.). A nagy semmittevésünk közepede arra is jutott idő, hogy felsétáljunk a Karancs-hegy csúcsára, majd némi borzongással néhány tíz méterre be mertünk hatolni a csehszlovák területre. 11 1964. augusztus 17-szeptember 12.: TUKUFA40 000 Ft, 3-10 munkás és 1 vízhordó, 61-96. sír. Hármunkon kívüli résztvevő: Horváth Béla, Patay Pál, valamint Vékony Gábor másodéves régészhallgató és Pónyai Sándor technikus (Dienes 1965.). 25
