Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai megijedtem, vagy éppen odavetődött valami árnyék vagy valami. És én rettenetesen megijedtem, hogy elkezdtem anyámnak ordítani. Hogy van ott valaki, én ebbe úgy belebetegedtem, hogy se iskolába nem jártam, enni nem ettem, egész nap rettegtem a házba, mindig úgy kellett üljenek, hogy rajtam körülöttem, mer én nagyon féltem. Azt hittem, hogy halott, azt hittem, hogy gonosz, csak szóval minden negatív rám zuhant, hogy egyszerűen, a déli órát elütötte, én már lestem az ajtót, ablakot, hogy mikor jön befele ez-az, a szellem, olyan belső félelem vöt bennem, mint akinek a lelkire tonna-mázsa számra nehezedik ez a rossz dolog. És bejött az öregasszony, szomszédasszony, hogy „ lehet a halott apósod volt" (mondta az anyjának), meg ilyet látott. És ez olaj vót nekem a tűzre. Hát persze, hogy jobban féltem. És akkor mondta édesanyám, hogy elviszlek egy öregasszonyhoz, valódi cigány asszony vót, úgy h itták, hogy Ilka, Bereken lakott, jósasszony, és engem ki kell önteni, mer én már nagyon félek. Nem eszek, nem iszok hetek óta, és édesapám jött este, és édesanyámat nagyon aggasztotta, hogy mi fog történni velem. Mer egy anya mire nem képes a gyermekér, még ha az ördöggel is le kell cimboráim... Még ha kell, az ördöggel is összecimborál. És akkor szólt a nagybátyámnak - még most is él az öreg -felvett a hátára, mer nagyon nagy tél vót. Hideg vót, és lementünk, a falu másik végire vittek engem, és nem vót otthon az öregasszony. És már ránk esteledett, és ... eleve at túl, hogy engem visznek valahová, eleve rettegtem. És az öreg cigány asszony nem vót otthon, és azonnal hagytak neki üzenetet, azonnal jöjjön, mer a kislyány majdnem haldoklik, mán nem eszik hetek óta, ki kell a gyermeket önteni. Másnap az öregasszony jött. Az hozott ólmot, s az anyámmal feltétette egy kis lábasba a sparheltra, és addig kellett anyámnak tüzelni, míg az el nem olvad az edénybe. Engem ráültetett egy székre, a ház közepire, és vagy szentképet vagy valami szent dolgot adott a kezembe, és elkezdett imádkozni, és mormogott magába valamit. De az imádságra figyelmes lettem, mert mondta, mondjam én is a Miatyánkot. Ha nem tudom, akkor szegény anyám is mondta. És akkor elkezdett engem körbejárni, körbeimádkozott az öregasszony, és a lábamtól, fejemtől tettek egy lavórt vagy egy tálat, és a fejemen keresztül körbe keresztülvette, és azt az ólmot a fejemen keresztül beleöntötte a tálba. És mikor beleöntötte a tálba, az persze egy alakot formált. Elkezdett köpdösni az öregasszony, meg magába mormolt, valamit mondott. És nem nekem mutatta meg először, hanem anyámnak. És csak összenéztek, a két asszony, és háromszor kellett ezt megcsinálni, hogy harmadjára mi ömlik ki. És kiömlött egy koporsó, és egy benne térdeplő férfialak, ... egy olyan alak, hogy még én se hittem el, és attól is féltem, amit kiöntött, és beleadta a kezembe. Na, most mán ne féljek. És abbúl a levibül is adott nekem inni, és megkente vele a fejemet, tett a két tenyerembe, megkente a két talpamat avval a vízzel, és még innom is adott belőle, és nekem azt az ólmot, azt a kiformált, mint e kis szobor lett... azt felkötötte anyám nekem egy cérnára, oszt beleakasztotta a nyakamba. És azt mondta az öregasszony, majd elhagyom. És akkor anyám ne is keresse, én se keressem. Hadd hányódjon el a házba. Hát ez igy is történt. Mán akkor este olyan nyugodtan aludtam, és egy nap, két nap, három nap alatt, azt szokták mondani, minden csoda három napig tart, és így is vót ...Én azóta nem félek semmitűi, éjfélbe, hajnalba... Egy félmeztelen ember térdepelt a koporsóba, kis szoborszerűség vót, és olyan gyönyörűen, tisztán kiömlött az ólomba, hogy teljesen hihető, hogy egy halott ember.- És ez a halott ember járt vissza? Gondolom én. Igen, ez lehetett, mert a tudatalattit öntötte ki az öregasszony. És azt el is hagytam hála Istennek, jobban lettem... De azóta is, ha megijed egy gyermek, vagy felretteg, valamitűi megijed a pici baba, akkor ki szoktuk önteni, ugyanígy, ahogy elmondtam. Ólommal, még nagyobb korba is. Tényleg, ha pszichés problémái vannak, vagy mély depresszióba zuhan, akkor hát mihez forduljunk, ugye hát szentelt víz vagy kiöntjük. Ezek a mi babonáink. Hogy a rosszak távozzanak tőle. így próbáljuk a rosszakat távol tartani magunktól.- A rosszak betegségeket okoznak? Persze. Félelmet, betegséget.- Van olyan, hogy egyik betegséget ez a rossz okozza, a másikat meg a másik rossz? Nem, mer ha mán orvos nem tud rajta segíteni, lemond róla, akkor a gyermeket kiöntsük, és ha nem múlik el rúla, akkor természetesen orvoshoz fordulunk... Vagy van az, hogy megverik szemmel, kis csecsemőknek mindig kötünk egy kis piros masnit, csinálunk neki szenes vizet, kilenc szalmaszálat meggyújtunk, és gondolunk arra, hogy ki látta, ki verhette meg szemmel. Csináljuk a szenes vizet, és avval a kis kezét megkenjük, és a vizet a sarokba öntjük. Ezt nevezik szemmel verésnek. A piciknek mindig teszünk egy kis piros masnit (a fejére), az azt jelenti, hogy ne verjék meg szemmel a gyermeket...- Mikor a szenes vizet csinálja? Már nem sír a gyermek. Ha sírás a gyerek, akkor szoktuk neki a szenes vizet csinálni, vagy hasfájós, ráfogjuk, hogy megverték szemmel.- És közben kell valami imádságot mondani? 275
