Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai egész hiedelem- és mágiarendszert érinti. Az a világkép él itt tovább, miszerint a túlvilág a földi világ fordított mása. A fordítottság elsősorban a védekező és elhárító mágikus cselekvésekben, akciókban kap helyet; az ártó lényt ezzel utasítják a maga helyére (Csőgör 1998. 44.). A ruhát fordítva felvevő asszonyok így kapcsolatba kerültek a természetfeletti világgal, a „fordított” világgal, s így hatásosan tudtak védekezni az onnan eredő bajok ellen. A seprüt is felfordítják: „míg meg nem keresztelték a gyermeket, a seprűt mindig felfele kellett állítani a sarokba, hogy a gyermeket a boszorkányok meg ne rontsák...” (16) „...a seprűt a sarokba nem szabad vót cirokjával lefele tenni, csak felfele. Mer azt mondták, akkor nem tud bejönni a boszorkány.'’’’ (7) A seprű felfelé állítása, vagyis megfordítása szintén azt a célt szolgálta, hogy a „fordított”, természetfeletti világból érkező bajokat elhárítsák. A baj megelőzésére gyakran ástak el valamit a küszöb alá. A küszöb szintén egy lehetséges átjáró a két világ között. „.. .mikor megellett a tehen, akkor van ez a poklai abból kellett egy szeletet levágni, oszt azt kellett beásni a küszöb alá.” (7) „az ólnak a küszöbjét mákkal szórták be. Nem tudtak bemenni...” (12) „Ha megrontották a tehenet, a seprűt keresztbe tették az ajtónál.” (8) ,y4 pitarajtón volt egy ló patkója, befele fordítva a patkót a küszöbre, onnan kezdve nem tudta megrontani.” (8) A baj elhárításának másik módszere, ha a távol lévő boszorkányt bántalmazzák - analógiás úton - a tej szurkálásával, verésével, tűzre öntésével. Jellemző, hogy ezután a rontó személy megjelenik a háznál, és segítséget kér: ,. forralják fel a tejet, tegyék oda a tejet, oszt mikor legjobban púpozzik, oszt akkor tűvel verjék, oszt akkor jelentkezik, aki elvitte.” (14) „egy liter tejet szűrjél el egy csuporba, és mikor a kenyeret kiszeded, a parázsra öntsed a csuprot a tejjel. Erre Jolánka néni átment, hogy ne csináljátok. Sírt, hogy ne csináljátok, mert elégek...” (8) A boszorkányok gyülekezési helye általában a keresztút. Ma már nem élő hagyomány, de az ecsedi vár romjaihoz is kapcsolódtak afféle hiedelmek, miszerint a boszorkányok Szent György vagy Szent Iván éjszakáján összegyűlnek ott, általában éjfélkor és teliholdkor. Gróf Gvadányi József leírja Tóthi Dorkonak43 44 bűbájos mesterségeit a peleskei nótárius Testamentumában: „Miképppemetére ült, mint képzelt lóra, mint maga asszonya ült most szénvonóra, Eztet ugratta ő mind télbe, mind nyárba, Ezen nyargalt mindég az ecsedi várba. ” A szemmel rontó45 Bár nagyon gyakran a boszorkány attribútumai közé sorolják a szemmel verés képességét, Ecseden jellemzőbb, hogy inkább „halandó” embernek tulajdonítják azt, mégpedig annak, akinek össze van nőve a szemöldöke: „De akinek itt mán össze van a szemöldöke nőve, az minden gyermeket, pályás pici gyermeket meg tud verni szemmel.” (9) Jellemző, hogy az illető nem szándékosan is ronthat. Általában a rontó sincs annak tudatában, hogy mire képes - ezért nem ítélik el, nem hibáztatják azt, akinek „árt a szeme”. A védekező technikák közül a leggyakoribb a szenes víz készítése: „Cirkot kellett a seprűből venni kilencet, oszt akkor ahogy égett lefele, bele kellett nyomni egy pohár vízbe, oszt akkor mindég úgy kellett mondani: Se nem egy, se nem kettő, se nem három; kilencszer. Oszt aztat a gyermeknek a fejére, kis mellyére, kis tenyerébe keresztet kellett húzni, oszt akkor úgy, meg a kis talpára is.” (7)46 43 Méhlepény. 44 A Gyarmatra való asszonyt 1730-ban Nagykárolyban tűzhalálra ítélték, és elevenen el is égették. 45 Arontóról, rontásról Szatmárban Id. Luby 1983. 19—41. 46 A ráolvasásokról ld. Pócs 1986. 265
