Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai Az oláh cigányok faárukészítéssel,9 toll adás-vételével és kupeckedéssel foglalkoztak. Az asszonyok jósoltak a mindennapi munka mellett. Nagy részük teknőt vájt, fakanalat készített. A teknőkészítés férfimunka volt, mégis nagy részben nők végezték. A teknő nyárfából készült. Volt, hogy lovas szekérrel járt a család, nyaranként több településen is megfordultak. A famegmunkálók termékei: sózó, mosogató, dagasztó- és mosóteknők, szakajtók, fakanalak, zsírkavaró kanalak, fatányérok, disznóvályú, szerszámnyelek és egyéb faeszközök. Néhány család vezetékneve még ma is őrzi ősi tevékenységét, településünkön is él Kanalas család. A kész termékeket az asszony árusította, cserélte, még a teknővájás melléktermékét, a forgácsot is (Havas 1982. 61.). Napjainkban is találkozhatunk olyan cigányokkal, akik toll, dunna, párna adás-vételével foglalkoznak. Községről községre járva hangosbemondóba beszélnek, így hívják fel a lakók figyelmét, hogy kínálják fel régi hagyaték tollaikat eladásra. A lovári cigányok tavasztól nyárig a vásárokat járták, lovakat, szarvasmarhákat adtak, vettek, cseréltek. A cigányok ősi tudománya, hogy a beteg lovat felpendítik, az öreget megfiatalítják a vásár idejére, továbbá, mivel ismerték a lovak betegségeit, gyógyították is őket.10 11 Választékosán beszéltek, mivel olyan környezetben éltek, ahol a jó megélhetés mellett szükség volt a választékosabb, többnyelvű, tiszta beszédre. Ha egy-egy ló megtetszett, messze utat is bejártak érte, még a lopástól sem riadtak vissza. A lovakkal való üzletelés kizárólag a férfiakra tartozott. Az anyagi biztonságot lovaik mellett ékszereik, dísztárgyaik alapozták meg, ti. pénzszűkében zálogba tehették őket. Az oláh cigány asszonyok kereseti forrása - a parasztházaknál vállalt munkák mellett - a jóslás volt. A betegek gyógyítását füvekkel, különböző növényi főzetekkel, teákkal végezték. Hogy a beteg jobban higgyen a szerek gyógyító erejében, különböző varázsszövegek mondása is szükségessé vált. A magyar cigányok vályogvetéssel, főként vessző-, kosárfonással, valamint seprűkötéssel foglalkoztak. A cigányok egy része, akik máshoz nem értettek, a legnehezebb fizikai munkát vállalták, a vályogvetést. Ez a munka nyáron igen sok családban biztosította a megélhetést. Ezt a foglalkozást összefüggésbe lehet hozni a láp lecsapolásával, s ezzel egy időben Nagyecsed, mint XIX. századi falu terjeszkedésével vagy újjáépítésével. Régen a nincstelen, letelepedett cigányok saját maguk és családjuk fenntartásáról vályogvetőkként gondoskodtak. A magyar cigányok vesszőkosarakat, vesszőseprűt készítenek még napjainkban is. Megélhetésüket a természetes alapanyagok (gyékény, sás, vessző, fa stb.) feldolgozásával biztosítják. Ahol rendelkezésre áll az alapanyag, ott mai napig végzik ezeket a munkákat. A feldolgozandó anyagok a környezetben megtalálhatók, megvásárlásuk nem igényel befektetést. A kosárfonók natúr és háncstalanított fűzfavesszőt használnak. Kis kosarat, kenyeres kosarat, bevásárló kosarakat készítettek. Sásból, gyékényből is fontak eszközöket. Az alapanyagot nedvesítették, áztatták, azután fonták. így készültek a lábtörlők, szakajtók. A seprűkészítők cirokseprűt és udvari seprűt kötöttek. A cirokseprű nyelét faragással vagy esztergálással állították elő. Az udvarseprűk vesszőből (nyírfa, kökény, zelnice) készültek, a nyél botszerü suháng.11 9 A magyarországi cigányság mesterségeiről ld. Bódi 2006. 21-53. 10 Domán 1984. állatorvosként értékeli a cigányok lógyógyító eljárásait, s úgy látja, hogy köztük mindössze egy van, amely se nem árt, se nem használ, a többi egyszerűen értelmetlen állatkínzás. 11 Itt szeretnék köszönetét mondani Balogh Andreának, aki az általam használt, ecsedi cigányokkal kapcsolatos adatokat öszszegyűjtötte. 247
