Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Borzován Eszter Nagyecsed önkormányzata 1994-ben adta be elsőként várossá nyilvánítást kérő pályázatát, ennek eredményeképpen Nagyecsed 1997. július 1-én, több száz év után újra város lett. A település lakossága a 2005-ös adatok szerint 6951 fő.7 Cigányok Nagyecseden A cigány népnek annyi történelme van, ahány országban és társadalomban megfordultak, éltek, illetve élnek. Magyarországi megjelenésük az 1400-as évek elejére tehető, amit Zsigmond király oltalomlevele igazol. Az azt követő évszázadokban új és új, időnként eltérő cigány nyelvjárást beszélő csoportok érkeztek; hosszabb-rövidebb ideig tartó vándorlás után - nagyjából a XX. század derekáig - valamennyien letelepedtek. „Magyarországon a cigányokat nagyobb türelemmel fogadták, mint másutt...” (Fraser 2000. 109.). Nagyecseden kétféle cigány csoport települt le. Az egyiket a kárpáti cigányok csoportjába tartozó magyar anyanyelvű romugrók (magyar cigányok) alkotják, akik feltehetőleg Mária Terézia korában vándoroltak ide. Mára ez a csoport lett a legnépesebb. Ok egyértelműen magyarnak érzik magukat. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint anyanyelvűk, hiszen tökéletesen elveszítették cigány nyelvüket, ma már csakis magyarul beszélnek. A másik csoport az oláh cigányoké, akik a kiegyezést követően jelentek meg, és Erdélyen keresztül jöttek a városba. Számuk jóval csekélyebb a magyar anyanyelvű romugrókénál. A cigány lakosság településen belüli elhelyezkedésének meghatározását a helyismeret mellett nagyban megkönnyítették számomra az 1908 óta vezetett lakosság nyilvántartóban fellelhető adatok.8 Ezek szerint 1908-tól kezdve már laktak a településen oláh cigányok; erre a Balázs, Tejfel, Balogh családnevek utalnak. Ezek az emberek napszámosok, sátoros cigányok, zenészek, illetve pásztorok voltak. 1910 és 1915 között további családok telepedtek be: például a Lakatos, Erős, Rézműves nevűek. Mellettük találjuk a romugró családokat, mint pl. Szalai, Jónás, Rostás, Szabó, Suta. Ok sármunkások, vályogvetők, napszámosok, kosár- és seprűkészítők. Valamennyi cigány csoport a falu szélén telepedett le, mégpedig úgy, hogy egyik oldalon a romugrók, másik oldalon az oláh cigányok laktak. A romugrók előítélete az oláh cigányokkal szemben már akkoriban megfigyelhető volt. Nem telepedtek egymás mellé, nem házasodtak össze egymással, tehát nem volt köztük cigány közösségvállalás. ,y4 betelepültek között csekély volt az értelmiség száma, ennek oka az elemi oktatás hiányossága, a közép- és felsőbb fokú iskolázás ritkasága... A cigány elég alkalmas ipari foglalkozásra. Ügyes kezű, leleményes, fortélyos. Változtatja munkahelyét, de nem mint a tulajdonképpeni vándoriparos, folyton vándorolva, hanem egy-egy alkalmas helyen több-kevesebb ideig megállapodva: megelégszik kevés haszonnal; házalva maga árusítja termékeit. így elteng oly helyzetben és körülmények közt is, hol a rendes iparos nem volna képes megélni...” (Diósi 2002. 21.). Azok az emberek, akik szakképzettséggel nem rendelkeztek, illetve a településen sem akadt számukra munkahely, olyan árutermelői ipari tevékenységgel foglalkoztak, melynek legtermészetesebb formája az önellátáson alapuló házi munka volt. Olykor a családtagok munkamegosztás alapján hozzáértésük és ügyességük mértéke szerint végezték el a szükséges háziipari jellegű munkákat. Ezáltal a nők is bekapcsolódhattak néhány tevékenységbe, amellyel megélhetésüket is elősegíthették. Terméküket a helyi lakosoknak házról házra járva értékesítették, természetesen ellenszolgáltatásért, ami lehetett zöldségféle, húsféle vagy pénzbeli fizetség. www.nagyecsed.hu Az adatokat a nagyecsedi önkormányzat bocsátotta rendelkezésemre, amit köszönök. 246
