Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Nagyné Bősze Katalin - Páll István 21. kép Gunyecz György Fig. 21 György Gunyecz Gunyecz György a harmadik szikvizes generáció a családban. Bár az üzemnek ő is aktív dolgozója, tulajdonos nem lett. Édesapja halála után (1998) Mária néni, György édesanyja vette át az ipart. Most Mária néni menye, Gunyecz Györgyné Pénzes Mária üzemelteti. Marika és György közösen viszik az üzemet. György utcázik, bár már hetente csak egyszer kell a teherautóra szállnia. Ez sem a régi terítés már, mert csak 4-5 vállalathoz jár el. Jelenleg rokkant nyugdíjas. Marika egy személyben a „töltőlány” és az iparengedéllyel rendelkező tulajdonos. 2006 júniusában vette át az ipart. О volt a családban a legfiatalabb, aki még hajlandó volt vállalni a tanulást. Az iparengedély megújításához ugyanis két vizsgát kellett letennie, a kereskedelmi és üzemvezetőit, majd a szikvízkészítői és üdítőital gyártói szakiskolát. Biztos, hogy lányuk nem folytatja tovább a mesterséget. Érdeklődése másfelé fordult: történésznek tanul a Miskolci Egyetemen, de a forgalom csökkenése miatt sem érné meg az ipart továbbvinni. A jelen Gunyeczei * * * A Gunyecz család életét végigkísérve kirajzolódik egy hajdan sikeres, jelentős anyagi hasznot biztosító mesterség tündöklése, majd hanyatlása. A kezdetben gyógyászati segédeszközként használt szikvíz hamar a magyar lakosság egyik legkedveltebb, legolcsóbb üdítő italává vált. A Gunyecz família „feje” megtalálta benne a boldogulását, kitartott mellette, sőt családtagjaival is igen hamar megismertette, megszerettette ezt a munkát. így született a kezdeti próbálkozásból egy generációkon átívelő, egy évszázadon keresztül szódavizet gyártó dinasztia. Mint minden újdonságnak, a szódavíznek is idő kellett, hogy megismerjék és elfogadják. A magyar kultuszital ideje azonban - úgy tűnik - mára lejárt. A számos új, különböző ízesítésű ásványvízzel már nem tudja felvenni a harcot. A minduntalan változó rendeletek, előírások, adózási szabályok egyre nagyobb terhet rónak a kisvállalatokra, anyagilag és egyénileg teljesíthetetlen feladatok elé állítva a vállalkozókat. A gyakran alkalmazott nélkül üzemelő, „egyszemélyes” ipar már a fenntartási költséget sem termeli ki (30 Ft egy liter szóda), így szembesülnünk kell egy 150 éves kisipar elsorvadásával. Rohamosan változó, átalakuló világunkban sajnos, ez már szinte természetes. S hogy mégse vesszen feledésbe e hajdan nagy keresletnek örvendő ital, a Sóstói Múzeumfalu szakemberei úgy határoztak, hogy legalább a régi gépek egy részét 22. kép Feleslegessé vált szódásüvegek a műhelyudvaron Fig. 22 Discarded seltzer bottles in the factory yard 202
