Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Nagyné Bősze Katalin - Páll István: Gunyecz, a szódás. Egy szódásdinasztia története a kezdetektől a múzeumi bemutatásig
Gunyecz, a szódás naponta 8 kg szénsavat lehetett előállítani, mely mennyiség kétezer liter szódavíz gyártásához volt elegendő (az igény azonban napi hatezer liter volt!). A vásárlók száma is megnőtt, hiszen szénsavpatront sem lehetett kapni, így az otthoni szódásszifonok sem működhettek. Gunyeczék napi 18 órát dolgoztak, de még így is este 11-ig állt a sor az ajtóban. Nem kellett „utcázni” sem, mégis alig győzték. A segédek, a felesége, mindenki szódát és szénsavat gyártott. Nem meglepő tehát, hogy az 53 éves szódásmester a konkurenciának, a Nyírkémia Vállalatnak engedélyezte a technológia alkalmazását ((gnz) 1969.). A hír hamar elterjedt. Az ország különböző területéről jöttek a kérések: volt, aki a gyártási technológiát szerette volna megvásárolni, volt, aki csak szénsav szállítását kérte. Távoli településekről is tucatszámra érkeztek a szikvízgyártók kérései, csakhogy szénsavhoz juthassanak kényszerből leállított gépeik beindításához. Még a répcelaki gyár mérnökei is felkeresték a módszer tanulmányozásáért. A feltaláló üzemének kapacitása azonban véges volt, a máshonnanjövő kéréseknek nem tudott eleget tenni. A répcelaki gyár felrobbanása lehetőséget adott a kreatív, kísérletező kedvű, tehetséges mesternek, hogy találmánya segítségével helyi szinten áthidalja az országos szénsavgyártásban keletkezett hiányt, de megmaradt saját lehetőségei szintjén. Bár találmányát mások is felhasználták, amiért egy fillér feltalálói- vagy jogdíjat sem kapott, anyagilag mindenképpen ^ ^ profitált a dologból, megteremtve vele a csa„Utcázás” Nyíregyházán kézikocsivá Iád, a vállalkozás biztos anyagi hátterét. Fig. 11 Street circuit with a hand cart in Nyíregyháza „Mint szódás a lovát” Az elmúlt 100 év során igen változatos, sokféle jármű segítségével szállították ki a szódát a fogyasztóknak, szakszóval „utcáztak”. Az első segítség a bicikli volt, melynek csomagtartójára felraktak egy ládát, és ebből cserélték az utcán vagy szállították házhoz a szikvizet. Az idő múltával az anyagi gyarapodás lehetővé tette egy ló vásárlását. A ló vontatta paraszt-(teher-)taliga már nagyobb számú láda és benne üveg kihordását tette lehetővé, bár egyszerre még ez is csak kis mennyiségű termék vevőkhöz juttatását oldotta meg. Gunyecz Ferenc - miután átvette apjától a vállalkozást - néhány év múlva megtehette, hogy a taligát gumis kerekű kocsira cserélje le. Ezzel már több száz üveget ki tudtak szállítani egy fuvarban. A háború után a négy 12. kép „Utcázás” kézikocsival Fig. 12 Street circuit with a hand cart 197
