Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Bacskai István: A műszeres leletfelderítés helye, napjaink régészeti kutatásában
Bácskái István 3. A szisztematikus módszer a lehető legnagyobb alapossággal elvégzett kutatás. Ebben az esetben alkalmazunk minden társkutatási eszközt: légi fotózást, geofizikai felmérést. Magas költségigénye miatt azonban nem terjedt el a hazai lelőhelykutatásban (Jankovich 1993. 9.). A szisztematikus módszer hasznos kiegészítőjévé válhat a műszeres leletfelderítés. Nem tévesztendő össze a műszeres lelőhelyfelderítéssel, amely légi fotózáson, műholdas felvételek elemzésén, geofizikai méréseken, talajtani vizsgálatokon alapul. Egyszerű megfogalmazással élve a műszeres leletfelderítés nem más, mint elektronikai eszközökkel, fémkeresőkkel és mélykereső műszerekkel kiegészített terepbejárás. Célja a kézi detektorokkal a humusz felső 0-30 cm vastag felső rétegében található fémtárgyak általános vagy célirányos (anyaguk által megkülönböztetett) gyűjtése. A mélykereső műszereket akkor alkalmazzuk, ha nagyobb - akár méteres - mélységekből kívánunk tárgyakat, elsősorban depókat felderíteni. Ekkor fennáll annak veszélye, hogy a nagy mélységben lévő céltárgynál ásás közben tönkretesszük a leletkömyezetet, így értékes információkat veszíthetünk. Ezt az eszközt leginkább az illegális kincskeresők használják, akiknél az anyagi haszonszerzés a cél, nem pedig a régészeti kontextus megfigyelése. A műszeres leletfelderítés módszertana A műszeres leletfelderítés módszertana gyakorlatilag megegyezik a terepbejárás módszereivel. Az ötféle (táblás, sávos, osztott sávos, négyzethálós, reprezentatív mintavétel) módszer mindegyikénél alkalmazható a detektoros kutatás. Nagy előnye, hogy munkavégzés közben a felszínen heverő kerámiatöredékeket, kőeszközöket is felgyűjthetjük. A legelterjedtebb - és a kincskeresők által is használt módszer - a topográfiai viszonyokat figyelembe vevő kutatás. Ebben az esetben a területnek azokat a részeit vesszük figyelembe, ahol az emberi megtelepedésre alkalmasak a viszonyok (jelenlegi vagy valaha volt vízállások magas partja, kiemelkedések, védekezésre alkalmas területek stb.). Pontosan nem behatárolt terület esetén, vagy ha csak mintavétel céljából keresőzünk, az ún. intuitív kutatói módszer az elsődleges. A kiválasztott területen néhány egymással párhuzamos, kb. 1,5 méter széles területet átvizsgálunk, lehetőleg azonos hosszban. A jelzett szélességet egy oda és egy visszatérő sávval kutatjuk meg. Lassan, 30-40 centiméteres lépésekkel haladunk, ügyelve arra, hogy az átkutatott felületek minden irányban fedjék egymást. A fedés eléréséhez és az egyenes haladáshoz sorkijelölést kell alkalmaznunk. Ha a szántásra merőlegesen haladunk, akkor a lábnyomaink jól követhetőek, így könnyebben kontrollálhatjuk az átkutatott terület széleit. Másik módszer, ha egy ásót a szabad kezünkkel húzzunk a földön, amikor a szerszám élével karcolt vonal lesz a vezetőnk. Füves területen, ahol az előző sorkijelölő módszerek nem alkalmazhatóak, műanyag zacskókba földet rakunk, azokat egyenes vonalban, egymástól egyenlő távolságban elhelyezzük, majd ha elértük ajelölt pontot, egy 2. kép A humusz felső rétegének szisztematikus kutatása Fig. 2 Systematic investigation of the upper humus layer 144
