Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében „badenizálódási” folyamat.35 Ily módon a kerék és a kocsi, valamint más technológiák és találmányok átkerülhettek a sztyeppről a Tripolje kultúra közvetítő szerepével többszörös vagy a jamnaja kultúra a Boleráz/badeni kultúrák tiszántúli területén megjelenő lelőhelyei, elsősorban kurgán temetkezései alapján közvetlen kulturális adaptációval is a Boleráz/badeni kultúrákba.36 Mindhárom térséget összeköti az a jelenség, hogy a profán, mondhatni mezőgazdasági és szállítási/kereskedelmi jellegű használaton túl a kocsi és a kerék megjelenése után azonnal szakrális szimbólummá vált, és fontos szereplője lett a kultuszoknak (magaslati szentélyek, sziklavésetek, sztélék), amely a településeken végzett szertartások és a temetkezési szokások terén is megnyilvánult. A kocsi temetési szertartáson és temetkezési mellékletként való felhasználása közvetett módon az európai térségben is tetten érhető jelenség (a flintbeki sírban megfigyelt kerékvágás nyomra és a badeni kultúra sírjaiban talált modellekre gondolok), ám oly mértékű alkalmazása, mint az orosz és a közel-keleti térségben tapasztalható, feltehetően - még a szerves maradványok Kárpát-medencén belüli körülmények közötti rossz konzervációját figyelembe véve is - régészetileg csak a későbbi korszakokban (a kora vaskori Hallstatt kultúrától) mutatható ki világosan. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a közép-európai területen a kocsi a korai kezdetekben presztízstárggyá vált volna, és egy kiváltságos, hatalmi/elit réteg tulajdonát képezné, ellentétben a másik két központtal, ahol ez a jelenség szinte a kezdetektől kimutatható. Alapvető egyezés figyelhető meg mindhárom területen a kocsi elé fogott haszonállat kiválasztásában e korai időszakban (amely mindhárom területen a szarvasmarha).37 Ugyanakkor különbség jelentkezik a kocsik funkcionális kihasználtságában, amennyiben a mezopotámiai területeken nagyon korán megjelentek és elváltak egymástól az eltérő szerepkörre szánt jármüvek (harci/parádés kocsik), ellentétben a közép-európai térség sokáig egységes jellegű, alapvetően „békés” célú felhasználásával. Ebben az egymással is keveredő, összetett közép-európai kulturális hálózatban a kiszámíthatatlan, erősen fluktuáló, ezért komoly földművelésre alkalmatlan időjárási viszonyok a meghatározóak, amelyek miatt a középső rézkortól az állattenyésztés került a fókuszba, és ebben az ágazatban születtek meg a nagyobb fejlesztések (igavonás, tej produktumok, erjesztés, gyapjú feldolgozás stb.). A lehulló és földi vízmennyiség gyors szintingadozása, és az állatállomány növekvő jelentősége és száma miatt ezek között a kultúrák között eltelj edtek a vízpartok közelében a faszerkezetes, cölöplábakon álló települések, amelyeket az állatállomány folyamatos mozgatása, állandó mobilitás és rövid egy helyben lakás jellemez. Megjelentek a folyadéktárolásra kifejlesztett formájú új edénytípusok, amelyeket kannelúrázással, illetve bekarcolt cikk-cakk vonalakkal díszítettek. A közösségi rítusok meghatározó helyszínei a hegységi környezetben a magaslati sziklaszentélyek, amelyeket sziklavésetek és sztélék jellemeznek. A síkvidéki badeni településeken a településeken belül mutathatók ki a monumentális közösségi rítusok helyszínei, ahol - mint egyfajta Nyugat-közép- és Kelet-Európa találkozási, kontakt zónában - véres áldozatok formájában, néhol sztélékkel kísérve manifesztálódnak, míg a keleti sztyeppen a temetkezési helyeken (kurgánok) és a szikla/kő szentélyek területén játszódnak le, ugyancsak sztélékkel és sziklavésetekkel kísérve. Az új találmányok (fémművesség produktumai, kerék, iga, eke) nagyon hamar a szakrális élet meghatározó szimbólumaivá válnak. 35 A „badenizálódási folyamat” a késő Tripolje II.C fázisában mutatható ki, abszolút dátumokban kifejezve Kr.e. 3600-2800 között. A folyamat, amely elsősorban kerámiadíszítési és formai sajátosságok alapján körvonalazható, lényegében nyersanyagok megszerzésére (kova, kő, réz), és technológiák átvételére irányult (Videiko 2004. 365-366., Spitsyna 2004.). 36 Talán az edényművességben a pseudokemos használata köthető még össze a keleti területekkel (Nevizánsky 2000., Ruttkay 2001. 522., Horváth 2009.). A Boleráz/Baden és a jamnaja közötti kapcsolatokhoz ld. Horváth 2009a. 37 A későbbiekben Közép-Európában a ló, a Közel-Keleten az onager/szamár és a ló váltja fel a szarvasmarhát, a keleti sztyeppen a kezdetekben a szarvasmarha mellett a teve és későbbiekben a ló kocsiba fogása terjed el. 115
