Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
Horváth Tünde Érdekesség, hogy a késő rézkori Boleráz és Baden kultúrákban a kocsizáshoz és a kerék ismeretéhez kapcsolható leletek nem terjedtek el a Duna vonalától keletre fekvő területeken (pl. az Alföldön és az Északi-Középhegység, a Szepesség területén): a jelenlegi leletek fényében tehát egyelőre az állapítható meg, hogy ismeretük nem a sztyeppi jamnaja/Cucuteni-Tripolje terület felé kapcsolódik - legalábbis nem közvetlenül. Az eddig ismert Boleráz leletek azt sugallják, hogy a kultúra korai fázisában még nem ismerték a kerekeken gördülő szállítóeszközt, csak a csúszkák különböző fajtáit, míg a badeni leletek kivétel nélkül gördülnek valamilyen típusú kerék segítségével. Feltételezhető, hogy a bolerázi kezdetleges, átmeneti vagy kifejlett formában jelentkező, valódi kerékkel ellátott modellek későbbiek, és abba a periódusba sorolhatók, amelyet már a két kultúra egymás mellett élése, azaz Kr.e. 3300- 3100 között keresünk. Ebből következően a kerék ismerete a Boleráz kultúrába a Baden kultúrából kerülne. Azt azonban, hogy a Baden kultúrához hogyan került, a kultúra kialakulására, időrendjére vonatkozó alapvető problémák miatt még körvonalazni sem lehet: egyformán szóba jöhet a közelkeleti és a kelet-európai átvétel. Mindezek fényében még sokáig megválaszolhatatlan maradhat az igazi kérdés: a kerék feltalálása és a kocsizás vajon független, Európa területén Kr.e. 4000-3000 között végbement változások eredménye és ugyanakkor kiváltója volt-e, avagy más, gyökeresen idegen civilizációktól kapott reform, átvett kulturális vívmány. Összegzés A kerék és a kocsi Közép-Európában a Kr.e. IV. évezredben jelent meg, és további technikai tökéletesítési folyamatok során vált az emberi társadalmak nélkülözhetetlen kellékévé a IV/III. évezred fordulójára. Egyelőre nem tudjuk megválaszolni azt a kérdést, hogy a közép-európai régió milyen kapcsolatban állt a kerék és a kocsizás másik két, nagyjából ugyanerre az időpontra keltezhető centrumával (orosz sztyeppvidék - jamnaja; és Közel-Kelet - Mezopotámia). Az emberi fejlődésben a vízválasztóként emlegetett neolitikus forradalmat tartották a leggyorsabb folyamatnak (eredetileg 1 km/év terjedési sebességgel, Ammermann-Cavalli-Sforza 1974. nyomán). A kerék és a kocsizás feltalálása és elterjedése ehhez hasonló vízválasztó volt, és az itt feltételezettnél sokkal gyorsabban mehetett végbe, mivel egy kocsi napi minimum 5-10 km távolságot meg tudott tenni a legnehezebb földrajzi körülmények között is. Amennyiben a tóparti településeken palló-utakkal, a bolerázi morva magaslati településeken rámpákkal számolunk, már nem is gondolhatunk úttalanként az akkori világra. Bár a kerék megmunkálása és a kocsik építése feltehetően speciális tudást igényelt (a hozzá kapcsolódó bognármesterséggel és szerszámokkal, amelyek csak a zsinegdíszes kultúra időszakára terjedtek el egyenletesen Közép-Európában), az új találmány mégis olyan sebességgel söpört végig az Ovilág területén, amelynek pontos modellezése régészeti és más ismert keltezési módszerek (14C, dendrokronológia, termolumineszcens vizsgálat) segítségével nem lehetséges ilyen szűk idő és tág térbeli keretek közt. Egy - a kerékhez és a kocsizáshoz mérten fontos - technikai találmány nem véletlenül születik meg. Feltalálását egyfajta igény hívja életre, amely feltételezi azt a földművelés és állattenyésztés terén már lejátszódott forradalmat, amely ezt megelőzi. Ezt az összetett és egymásba ágyazott folyamatsort összefoglaló néven az állattartás másodlagos forradalmának és a másodlagos termékek forradalmának nevezik (The Secondary Exploitation of Animals, The Secondary Products Revolution). 116
