Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Régészet - Horváth Tünde: A szárazföldi szállítás kezdete és hatása a Boleráz/Baden kultúrák életében
Horváth Tünde annak technikai tudása Anatólián keresztül valóban közvetett vagy akár közvetlen kapcsolatba került a badeni népességgel a Fekete-tengernél, a Duna torkolatánál (valahol a Duna delta, Dobrudzsa, Cernavodä térségében). Ily módon nem zárható ki, hogy a kerék és a kocsizás ismerete kulturális adaptációként került a feltehetően mediterrán/balkáni kialakulású badeni kultúrába a közel-keleti térségből. Legnagyobb problémánk a térséggel az, hogy bár a szállítás fejlődését a kezdetleges szánokon át a kerék és a fejlett, különböző típusú (szállító, kultusz/halotti, harci, parádés stb.) kocsik megjelenésén át szinte lépésről-lépésre követni tudjuk a közel-keleti térségben, az ábrázolások értelmezése sokszor mégis problémás (a legkorábbi piktogramokon szánnak, csúszkának minősíthető ábrázolások zöme pl. kétséges). A múlt századi ásatásokon feltárt királyi és gazdag előkelő sírok kocsi- és kerékleletei a megfigyelések terén mai elvárásainknak már nem megfelelő színvonalúak, állapotuk, konzerválásuk módja pedig kizárja a modem radiokarbon mintavételt és mérést. Régészeti datálásuk nem nyújt kellő pontosságot, hiszen itt néhány tíz vagy száz év is döntő lehet. Ezért szinte csak a modem ásatások leletei maradnak, mint mérvadó kiindulópontok, ezek száma és az előkerült értékelhető leletek mennyisége pedig igen csekély (vö. Mari: Butterlin-Margueron 2006.). Az orosz sztyepp vidéke - amely a Dnyeszter és az Ural folyók, és a 45° és az 50° szélességi fokok között elterülő hatalmas területet öleli fel (szélesebb értelemben pedig magába foglalja Nyugat-Azsia/Kaukázus és Közép-Ázsia/Belső-Ázsia térségét is), déli határát a Fekete-tenger északi partvidéke és a Kaukázus jelöli ki - szintén mérvadó fontosságú vizsgálatunk szempontjából, ám a közel-keleti térséghez hasonló datálási problémákkal küzd. A kocsik előzményei, az egyszerű szánok edénymodell ábrázolásokon és állat protoméval ellátott edények formájában a Tripolje kultúra öregebb periódusában már ismertek (sőt, feltehetően használatuk már a paleolitikumtól folyamatos). A kocsiábrázolások a Tripolje B2/C1 váltás (Kr.e. IV. évezred első negyede) során kezdenek feltűnni. A jamnaja és katakomba entitás lelőhelyein a kocsi és a kerék petroglypheken ábrázolásként (pl. Kamenaja Mogila kurgán), agyag kocsimodellekként (pl. Tri Brata kurgán) és saját valójukban is megtalálhatók - nem csak temetkezési mellékletekként, hanem magaslati szentélyek területén és településeken is. A kerék- és kocsimaradványok méretüket tekintve nagyobbak az európaiaknál (a kerék átmérője átlag 1-1,15 méter), és a kocsik konstrukciója is eltérő: jóval magasabb építésűek, amelynek nyilván helyi, földrajzi okai vannak.32 Korábban - pl. A. Häusler is - azért vetették el ennek a térségnek a kocsi és kerék kialakulásában játszott kezdeti, vezető szerepét, mert hiányoztak a legkorábbi fejlesztésnek tartott kétkerekű prototípusok (vö. Izbitser 1993., Kuzmina-Mair 2007. 49-52. Fig. 20.!), és a legkorábbi leletek 3100/3000 cal BC körül rendeződtek. Ma már a jamnaja és a katakomba entitásból is ismerünk kétkerekű kocsileleteket (Deischelbockwagen),33 és a Pre-Urál térségében nemrég előkerült kurgán alatti kocsitemetkezések (Geraszimovka, Sumajevo,34 Izobilnoje) egy önálló, Nyugat-Ázsiától és a Közel-Kelettől talán független, ahhoz hasonlóan korai gócpontot alkotnak (Morgunova et al. 2004.). Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a Boleráz és a Baden kultúrák közvetlen kapcsolatba kerültek a Tripolje-Cucuteni körrel, hiszen annak anyagi kultúrájában tetten érhető az ún. 32 Érdekesség, hogy Rumjancev kutatásai szerint a trialeti kurgánból a kocsi vadonatúj állapotban, használati kopásnyomok nélkül került elő (Piggott 1983. 68.). 33 Sztorozsvaja Mogila; Pervo-Konsztantyinovka 1. kurgán, 8. temetkezés; Marievka, 11. kurgán, 27. temetkezés; Lola (Kuzmina-Mair 2007. 52.). 34 A Sumajevo mellett feltárt sírokban a fakerekekből mért 4 radiokarbon dátum 2870-2500 BC közt (68%) helyezkedik el (az ásató, N. Morgunova szíves szóbeli közlése). 114
