Istvánovits Eszter (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 51. (Nyíregyháza, 2009)

Régészet - Horváth Ciprián: Adatok a honfoglalás kori tausírozott kengyelek kérdésköréhez (A levélmintákkal díszített kengyelek)

Horváth Ciprián

I.l.Magyar Nemzeti Múzeum, ismeretlen lelőhely (6. kép), A(?) sír (8. kép)

Rakamaz-Strázsadomb

1.2.Beregszász -Kishegy 2. sír, Kolozsvár-Zápolya u. 11. sír

(4. kép)

11.Magyar Nemzeti Múzeum, ismeretlen lelőhely (5. kép)

III.Tamaörs-Szentandrási határ (12. kép)

IV.Sárrétudvari-Poroshalom 1. sír (10-11. kép)

V.Püspökladány-Eperjesvölgy 54. sír (7. kép)

VI.Sárrétudvari-Hízóföld 41. sír (9. kép)

VII.Jósa András Múzeum, ismeretlen lelőhely (3. kép)

VIII.Balkány-Verébsár-dűlő (2. kép)

A magam részéről ezt a felosztást javaslom az említett hasonlóságok, illetve eltérő vonások alapján. Ez azonban korántsem az egyetlen felosztási lehetőség,62 mint az az alábbiakban látható. Az 1.1. csoportjellemzője a leveles fríz lemezes kerettel, az ezzel együtt megfigyelhető enyhén ívelt, horgas végű berakás, amely a kengyelfülek oldalának alsó részén lévő karéjos kialakításhoz fut. Közös jegy lehet továbbá a kengyelszárak végén található egy-egy kis lyuk. Az 1.2. csoport tagjaira jellemző a trapéz alakú fül és a leveles fríz, lemezes kerettel, mely többé-kevésbé a szárak közepénél helyezkedik el. A technikai kivitel e csoporton belül azonos. Noha a III. csoportba sorolt tamaörsi kengyel az 1.2. csoporttal hasonló vonásokat is mutat, azonban kerekdedebb, lazább sorozatban elhelyezkedő berakásai, fülének, valamint hátoldalának díszítése mégis elválasztja ettől a csoporttól. Utóbbi két vonás inkább a II. csoportba sorolt, a Magyar Nemzeti Múzeumban található kengyelpárhoz kötné, azonban úgy gondolom, hogy az ezen található berakások formája és technikai kivitele alapján mégis inkább külön csoporthoz tartozik. Az 1.2. csoportba tartozó kengyelekhez hasonló a fríz a Sárrétudvari-poroshalmi kengyelpáron (IV.), ám itt már csupán a lemezes keret imitációja látható vonalas formában, s eltérő a technikai kialakítás. A Püspökladány-eperjesvölgyi kengyelpár (V.) esetében pedig a keret már csupán magukat a levél alakú berakásokat övezi, nem pedig a lemezest utánozza, ugyancsak teljesen az alapfémbe ágyazódva. Keretelést már nem kapott, de a levelek csúcsainál elhelyezkedő enyhén ívelt, horgas végű berakás megtalálható a VI. csoportba sorolt Sárrétudvari-hízóföldi kengyelpáron is. A VII—VI11. csoport felállítása véleményem szerint a levelek helyzete és a megjelenő inda és/vagy levél szár alapján indokolt, mellyel eltérő minta jön létre. A balkányi kengyel esetében e felosztás kétkedésre adhat okot az enyhén ívelt, horgas végű elem alapján, mely megtalálható az 1.1. és VI. csoportban is. Előbbi csoportba tartozását erősíthetik a levél alakú berakások, valamint a már említett enyhén ívelt berakás kerettől való színbeli eltérése, mely a csoport mindkét kengyelénél - aranyozás vagy aranyberakás formájában - megtalálható, illetve a technikai kivitel hasonlósága is.

Az egyes leletek kronológiai besorolása sokszor bizonytalan vagy csupán hosszabb időszakra határolhatok be, így nehéz megállapítanunk, hogy egy-egy motívum, illetve az ezekből felépülő díszítőrendszerek között lehetséges-e valamilyen kapcsolat,63 tipológiai sor. Lehetséges-e, hogy az egyszerűbb kivitelű példányok vagy azok egy része64 a kevésbé tehetős vásárlóréteg számára készülhettek, azonos időszakban a nívósabb darabokkal? Regionális jelenségről lenne szó vagy e tárgyak esetleges elterjedéséről árulkodnak? Vagy ezek már (nagyobb részük valószínűsíthetően)

62 Ettől eltérő csoportok: Gáll-Gergely 2007. 22.

63 Ld. 56. jegyzet!

64 Természetesen nem lehet általánosságban beszélni az egyszerűbb és a nívósabb darabokról, nem lehet egy-egy olyan csoportnak tekinteni ezeket, melyekre ugyanazok a szempontok érvényesek.

70